Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

őrség kiegészítő szerve. Kevésbé jelentős a „katonai parancsnokság" meghatározás, anélkül, hogy megnevezné, szovjet vagy magyar parancsnokságról van szó. Megyei viszonylatban ez kétségtelen, hogy a szovjet katonai hatóságot érti ez alatt a jogalkotó, mert ekkor még itt magyar katonai parancsnokság nem működött. Később azonban, amikor a kiegészítő parancsnokság megalakult és éppen a vármegyei nemzeti bizottság a rendőri szervezettel foglalkozott — a május 10-i rendelet előtt — a megszervezés alatt álló rendőrséget fegyelmi szempontból a kiegészítő parancsnokság alá kívánta helyezni. (Ezt a vármegyei nemzeti bizottsági anyagban ismertettük.) Ennél sokkal több komplikációt jelentett a „polgárőrség" és a „rendőrség" párhuzamos szerepeltetése. A két fogalom között lényeges különbség van. A polgárőrség 1918—1919-ben nem volt azonos sem a nemzetőrséggel, sem a rendőrséggel, csendőrséggel. Addig, míg a nemzetőrök önkéntes jelentkezők voltak és katonai fegyelem alatt állottak, rendszeres illetményt kaptak, a polgárőrök szolgálatukban egymást váltva, legtöbbször utca szerint beosztva, azt mintegy közmunkaszolgálat-szerűen látták el, díjazást nem kaptak és általában a házzal, földdel, üzlettel rendelkező adófizetők, a község lakosságának vagyonosabb rétegéből kerültek ki.

190 A rendelet tehát abban hagy kétséget — és ez jelentős — hogy vajon, átmeneti jelleggel egy ideiglenes helyi biztonsági szervezetet képzel el, vagy pedig egy katonai fegyelem alatt álló, szolgálatukat hivatásszerűen ellátó, állandó fizetésben részesülő fegyveres testületet kíván-e létrehozni. Egy szó említés nem történt a rendeletben a csendőrségről és a korábban létezett horthysta rendőrségről, illetve azok el nem menekült tagjairól. Mit eredményezett mindez? Elsősorban, hogy az itt-ott már megszervezett, vagy szervezés alatt álló helyi biztonsági egységek további szervezésére serkentőleg hatott. A meghatározott személyeknek és testületeknek pedig kötelességszerűen azon kellett fáradozniok, hogy ezekből a külön-külön működő egységekből hálózatot építsenek ki és megoldják azok irányítását. Ez pozitív következménye volt a rendeletnek. Negatívnak tartjuk azt, hogy a nem tiszta fogalmak miatt elképzelhetetlenül sok variáció adódott elő megyén belül is. Bár igen komoly érdemeik vannak a különböző néven működő, majd egységesen rendőrségnek nevezett szervezeteknek, sokszor a jobb eredmények elérését éppen a rendelet pongyolasága következtében előállott viták, egyenetlenségek zárták ki. A Szekszárdon létesült három, először önálló hatáskörű rendőrségről, a politikai, bűnügyi és polgári rendőrségről korábban írtunk. Vidéki viszonylatban két jellegzetességet lehet megkülönböztetni: a nagyobb községekben a kommunisták vezetésével alakult meg a rendőrség. Tolnán, Bonyhádon, Dombóváron stb. csaknem kizárólag kezdetben a párt tagjai voltak nemcsak a vezetők, hanem a személyzet is. A zömmel paraszti lakosú községekben viszont a volt csendőrök kaptak a nemzeti bizottságtól, elöljáróságtól, főszolgabírótól megbízást a szervezésre. A bonyhádi járási polgárőrség (így) megszervezésére Gallai csendőrtiszthelyettes nyújtott be háromvariációs javaslatot.'

91 A javaslat irattárba került, a rendőrséget főispáni megbízás alapján Jancsesz János MKP-tag szervezte meg és lett első vezetője. Nagymányokon két csendőr parancsnoksága alatt alakul meg a 22 főnyi polgárőrség, ennek működési szabályzata is készült. A két csendőr egyenruhában, pisztollyal, a többi polgárőr civilben és karszalaggal látta el a szolgálatot a javaslat szerint.

192 Csaknem hasonló szabályzat szerint alakult meg 2 csendőr vezetésével 18 fővel a váraljai őrs, ennek parancsnoka a főszolgabíróhoz küldött jelentéséhez nyilatkozatot is csatolt, melyben kötelezi magát, hogy korábbi fizetéséért hajlandó szolgálatot teljesíteni. 21 Tanulmányok Tolna megye történetéből IV. 321