Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

igyekezzenek összeegyeztetni.

138 Júniusban azután végleg lezárta a főispán a kérdésnek közigazgatási úton történő rendezését: közölte a pincehelyi elöljárósággal, hogy mivel a járásbíróságok munkáját már folyamatosan végzik, továbbra ilyen ügyekkel nem foglalkozik.

139 Szándékosan fordítottunk különös figyelmet ennek a háborús lóproblémának bemutatására. Mi ebben a sajátos háború szülte kérdéskomplexumban az egész nagy változás egy érdekes és jellemző részét, a cseppben is is jelenlevő tengert látjuk. A felszabadulás előtti falu életében a ló gazdájának tekintélyt, rangot, vagyontárgyat jelentett. Külön kereseti lehetőséget is, a lóval nem rendelkezőkkel szemben akár pénzbeni, akár természetbeni ellenszolgáltatást a részükre elvégzett munka után és csak ezután, talán nem is ezzel egyenlő súllyal jelentett közcélú termelőeszközt. A háború okozta lóhiány ezen a kapitalistaízű helyzeten gyökeresen változtatott. A ló elsősorban termelőeszköz-jellege — anélkül, hogy így meg tudták volna fogalmazni — uralkodó jellegű lett. A németek által elhajtott, a szovjetek által igénybe vett, a közmunkára tartósan kirendelt ló gazdájának a megélhetését jelentő munkában pótolhatatlan veszteségévé vált. Mivel ez általános jelenség volt — amellett, hogy talán egy lovat könnyebben meg tudott menteni magának az. akinek több volt — de a lóhiány a gazdag parasztot is éppen úgy érintette, mint az ötholdast. A földek megművelése — melyhez az igaerő. elsősorban a ló — nélkülözhetetlen volt, birtokának nagyságára tekintet nélkül minden földművelőt érintett. Ebből az igen nehézzé vált helyzetből a kiutat az elhagyott, befogott, gazdátlanná vált lovak elosztása jelentette. Ez a megoldás pedig a közigazgatási szervek, a nemzeti bizottságok, termelési bizottságok, lóelosztó bizottságok kezébe került, ahol — mint láttuk — a döntés nem a vagyon, a tekintély alapján történt, hanem az igazságosság és ezen belül a szegények, a rászorultak segítésére épült. Ennek a tényleg háborús viszonyokra jellemző különös problémának megoldásában már nemcsak politikai vonalon, hanem nagyon is gyakorlati formában, gazdasági vonalon jelentkezett a demokrácia, méghozzá a nép demokráciája. Még egy fontos jellemzője van — megyénkben legalábbis — e kérdés megoldási módozatának. A 14/1945. ME. sz. rendelet ötödik bekezdése a következőket mondja: „Az újjáalakított önkormányzati testületek a régiek jogaiba lépnek. A mai rendkívüli helyzetben azonban ezen túlmenően is gyakorolni kell az önkormányzati jogokat."

1

'" Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a ló tulajdonjogának, vagy használati jogának eldöntése normális körülmények között a polgári bíróság feladata volt — a főispán ezzel az indoklással zárkózott el egy későbbi időpontban az ilyen ügyekben való döntéstől. Január és május között azonban egy ló ügye is olyan jelentőséggel bírt, hogy azt a polgári bíráskodás megindulására, ügyvédek jogi vitáira bízni nem lehetett. Azonnal dönteni kellett minden lóügyben. Minden egyes lónak jelentősége volt a mezőgazdaság megindításában, abban, hogy hol, kinek a keze alatt, milyen érdekek szolgálatában használják erejét. A főispán a .,lóügyi" tevékenysége, a lóelosztó bizottságok megalakítása, a nemzeti bizottságok és egyéb testületek e tulajdonképpen magánjogi döntései igen jellemzően valósítják meg a hagyományos önkormányzati, közigazgatási jogkörön ,,túlmenő" és a kormány által is szükségesnek tartott tevékenységet. Ennek alapját nem kialakult jogszabályok, joggyakorlat szabta meg. Elsősorban megszabta a józan gondolkodásból eredő, alapvető emberi igazságosság, másodsorban a közös érdek, a mezőgazdaság fellendítésének őszinte akarása és nem utolsósorban az osztályos megítélés, a 313