Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
éveiben már harcoltak a kisgazdák. Dulin is inkább az elnyomatás idejét emlegette, bár kissé kétértelműén „álprófétákról"' beszélt, akik a „szerencsétlen bundisták" sorsára juthatnak. Az újság ennyit ír. Cser Sándor azonban emlékiratában egy kicsit bőbeszédűbb. Még ma is. hetvenöt éves korában is rendkívül dinamikus, politikailag teljesen tájékozott ember, 25 évvel ezelőtt még inkább az volt. Említettük, hogy a fejlődés sok veszélyét látta a kisgazdapárt és az £ZDP egyes vezetőinek összjátékában. Mikor minden szónok elmondta a magáét, ő is szót kért. „Azért utoljára szóltam — írja emlékiratában —, mert az marad meg legjobban az ilyen gyűléseken, amit a saját sorságról hall meg az ember." „Erre a vállalkozásra már vártam — írja —, hogy szemtől-szembe legyek a Kisgazda Párt embereivel. A Kommunista Pártnak még nem volt alkalma így találkozni a Kisgazda Párt falusi vezetőivel. Ennyivel egyszerre! Nagyon rossz agitátor lettem volna, ha ki nem használom az adott lehetőséget, ez nem tetszett Nagy Ferencnek és a vezető apparátus tagjainak. Ügy éreztem, hogy a falusi parasztok befogadtak."'''' Talán a megyei kisgazda állásfoglalásra sokkal jobban jellemző a június 17-én tartott gyűléskampány. Egy napon négy helyen tartottak gyűlést, Tolnán és Tengelicen dr. Dulin Jenő és Taksonyi János, Sárszentlőrincen és Nagydorogon dr. Szenthe László és Törő József voltak a szónokok. Az újság közlése szerint — összevonja a négy gyűlés alapgondolatait, nyilván a közleményt a kisgazdapárt állította össze — először levonták a múlt rezsim politikai bűneinek tanulságait. Szót emeltek a szabadság érvényesülése érdekében, ám ennek sajátos értelmezése a viszonylag rövid újságközlésből is kitűnik. Hangsúlyozták — írta az újság —, hogy a demokrácia szívlüktetése a szabadság: minden törekvés, mely a szabadságot elnyomni igyekszik, súlyos támadás a demokrácia ellen. A hátmögötti gondolat nyilvánvalóan kiütközik a fentiekhez fűzött magyarázatból: nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell — szerintük — a pártoknak harcolni." Az óvatosan kifejezett állásfoglalás világos: az egyes pártoknak politikai célkitűzéseit egyeztetni kell. A kisgazdapárt 1945. első felében a megyében folytatott politikáját valóban ez fejezi ki: egyetért a fejlődés vonalával, azonban képviseli a polgári és gazdag paraszti elképzeléseket is és ezek tekintetbevételét követeli a többi, nem polgári alapokon működő pártoktól. Mindez alapvetően belefér a népi demokratikus fejlődés e szakaszába, mely még minden réteg összefogását hirdeti, a magántulajdon ,.szentségét" elismeri, de már kétségtelenül látszanak a kisgazdaerők differenciálódásának körvonalai, melyek el fogják választani a sokrétű párt egyes frakcióit. Mindez az 1945. évi őszi választásoknál, s azt követően fog kibontakozni. A Polgári Demokratikus Párt tevékenységével nem kívánunk részletesebben foglalkozni, megyei jelentősége csekély volt. Ott, ahol egyáltalán megalakították, több-kevesebb harc és vita után a nemzeti bizottságban megkapta képviseletét, a képviselőtestületekben már csökkentett mérvben. Tömegbázisa, határozott célkitűzése, politikai koncepcióval rendelkező vezetői a megyében nem voltak. Alapvető céljaként egyet tudunk szerepléséből levonni: a múltból mennél több polgári és kapitalista jelleget átmenteni. Ez eredményezte elszigetelődését. A Nemzeti Parasztpárt tevékenységének két szakaszát látjuk a megyében. Arról már írtunk, hogy viszonylag igen korán, sok parasztpárti szervezet alakult elsősorban a völgységi, ma bonyhádi járásban, itt főleg a német származású gazdákból. Azt is láthattuk, ezeket a hangzatos „nemzeti" jelzőt viselő szervezeteket maguk a tagok számolták fel akkor, amikor megismerték a párt 299