Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

programját. A német megszállás, a német térhódítás kérdésében érdekelt, de a volksbundon részben kívül maradt földműves németek jó meghúzódási lehetőséget láttak ebben a „nemzeti" pártban. Akkor, amikor tudomásokra jutott a dombóvári újságokból elsősorban, hogy a párt a földreform következetes végrehajtását központi céljának tartja, elfordultak innen. Igen jellemző ez egyébként az 1945-ös viszonyokra. Nagyon sokan — talán tömegek — úgy képzelték, hogy a demokrácia adta pártpolitizálási lehetőséggel élve, pártba lépve, sikerül elfeledtetni a korábbi magatartást és a pártokon keresztül a szovjet felszabadítás folytán bekövetkezett demokratikus fejlődés számukra gyors -— és egyáltalán nem kívánatos — fejlődését le tudják fékezni. A parasztpárti program ismeretében a jobbmódú parasztok meglátták: ez a párt ilyen törekvéseiknek nem felel meg. Éppen ebben látjuk a kisgazdapárt taglétszámának emelkedésére adható választ, ugyanakkor a megye első parasztpárti — valójában a kisgazdapárt fiókpárti — szervezeteinek rövid idő alatti felszámolódását. Tulajdonképpen a Parasztpárt központja sem tekintette ezeket a korai szervezeteit sajátjának. Május végén — jóval az említett dombóvári újságcikk után — jelent meg a szekszárdi újságban a következő címet viselő ismertetés: „Megalakult Szekszárdon és Tolna megyében a Nemzeti Parasztpárt."* Ez a cikk, mely Harcos Dátónak, a Dunántúli Kerület megbízottjának — kivehetően — szó szerinti beszédét ismerteti, nem szűkölködik ugyan a nacionalista szólamokban, az evangéliumi igazságok emlegetésében, de ezek mellett hitet tesz az általános választójog, a földreform, a telepítés, a kertgazdaság, útépítés, villamosítás, a falu kulturális nívójának emelése mellett. Egy héttel később az újság Veres Péter és Nánási László részvételével pünkösd vasárnap tartott szekszárdi népgyűléséről számolt be.

47 Veres Péter már komoly politikai alapokon beszélt a pártról és célkitűzéseiről. A földreformról, mint befejezett tényről tett említést és a közeljövő feladatául a reform megvédését, az új földhöz juttatottak gazdasági segítését, a háború hagyatékaként jelentkező nehézségek leküzdését, a kisparasztok összefogását jelölte meg. „A mi pártunk a kisparasztságnak és az ezt vezetni tudó értelmiségieknek a pártja" mondta. Ezek már határozott állásfoglalások voltak, reális célokat jelöltek meg. A Parasztpártnak Tolna megyében sajátos politikát kellett folytatnia. Nemcsak a földreformot nyíltan, vagy burkoltan ellenzőkkel szemben kellett a kisparasztokat védenie és szerveznie, hanem harcolni kellett a svábság reakciós tömegeivel és segítenie kellett az új földhöz juttatottakat a politikai emancipációban, elsősorban a Bukovinából a Délvidéken át idekerült székelységet, a volksbundosok helyét elfoglaló telepeseket. Ezekre a Tolna megyei közvélemény — és jellemzően nemcsak a svábok — jórésze az első megjelenésekor rásütötte a „csángó", a tekergő, hontalan nevet. A megye mezőgazdaságának jövőbeli gerincét pedig elsősorban ezek a telepesek jelenthették. Kétségtelen, hogy az öt év alatti kétszeri otthonváltoztatás bennük a nemzeti érzés gondolatát, a haza és az otthon fogalmát másképp fejlesztette ki. Ök — a székelyek — a parasztpártban találták meg helyüket, mely a „nemzeti" fogalom helyes értelmezésére hivatott volt rávezetni a nacionalizmus fogalmát ezzel azonosító székelyeket. Veres Péter, Illyés Gyula, Ortutay Gyula és a többi népi író és kutató mögé szívesen felsorakoztak. Felragaszaik a parasztok összefogását hirdetik: Egyik plakátjuk így szól: „Dolgozó parasztok milliói építik két kezük munkájával az országot. Ebben az országban senki sem uralkodhat a parasztság fölött. Kezünkbe vesszük sorsunk intézését, szervezetten küzdünk joga300