Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

miatt is ugyan támogatták, de ez már időszakunkon túl esett. Maguk nem vol­tak gazdaságilag érintve a földreformban, Dulin ügyvéd, Taksonyi szekszárdi kisbirtokos, Szenthe pedig gimnáziumi igazgató volt. A Horthy-időszak ellen­zéki politikája, a Jaross-féle felszámolás, alapvetően humánus egyéni gondol­kozásuk így sok kérdésben az erőteljes baloldali megoldások támogatóivá tette őket. A földreform segítésén túl egyetértettek — mint a nemzeti bizottsági anyagban ismertettük — a jobboldali elemekkel szemben lefolytatott rendőr­ségi eljárással, a nemzeti bizottság tevékenységét a demokrácia jegyében be­folyásolták. Mindezek csak személyükre, s ez által a párt megyei vezetésére jellemzőek. Bonyhádon dr. Nusser Antal volt a kisgazdák csúcsembere, a politikai harcok idején egészen a Barankovics-pártig sodródott, Paks környékén Klein Antal volt ilyen pozícióban, neki már időszakunkban is meggyűlt a baja, mert a földreform által érintett területekről kiirtatta az akácfákat és karókat készít­tetett belőle, Cser Sándor hatósági intézkedést alkalmazott vele szemben. 40 Magatartása érthető volt: birtokai miatt érintette a földreform. A párt tagságának megítélésénél már más képet látunk. A párt felsza­badulás előtti tagságának zöme, a dolgozó parasztok, a kisbirtokosok a föld­reformot helyeselték. 41 A felszabadulás után azonban megkezdődött a kisgazda­pártba menekülés. A földműveléssel foglalkozó gazdagabb lakosság, ha fog­lalkozott politikával, korábban a kormányt támogatta. A felszabadulás után pártba tartozás szinte elkerülhetetlen követelménnyé vált. A kisgazdapárt tehát a felszabadulás után feltöltődött — erőteljes szervező munka alapján — a kö­zépparasztokkal, sőt az ezekből kifejlődött több száz holdas bérlőkkel is. Még egy másik áramlási irány is érezhető volt: a tisztviselő-társadalom. A közép­osztály részére a Polgári Demokrata Párt nem sokat jelentett. A tisztviselők nagy része vagy nem ismerte, vagy elvetette a marxizmust, így igen sok nem haladó, sőt a demokratikus fejlődést ellenző tagja is a kisgazdákhoz húzódott. A kisgazdapártba tömörült középrétegbeliek a politizálási lehetőséget inkább a pártnak a múltra visszamutató volta miatt meghúzódásként használták fel. Cser Sándor ezt a retrográd tevékenységet a kisgazdapárt részéről az igazolási eljárások elnéző döntéseiben, a rendkívüli gazdasági, elsősorban mezőgazdasági problémák közös megoldásától való visszahúzódásában látta. E különös kettősségből eredően igen nehéz anyagunkból olyan jellemző vonatkozásokat kiemelni, melyek előrevetik egyrészt a párt országos vezetősé­gének későbbi negatív magatartását, másrészről a pártnak részekre szakadását és új, reakciós fiókpártok alakulásának lehetőségét. A május 1-i ünnepségen a párt szónoka Dulin volt. Ismereteink szerint ez a párt első nyilvános „igehir­detése". Először kifejezte a hálát a Szovjetuniónak a felszabadulásért, a de­mokrácia lehetőségének megteremtéséért. A munka ünnepével kapcsolatban hangoztatta a szellemi és fizikai munkás összefogásának szükségességét, azon­ban — legalábbis az újság közlése szerint — a munkás—paraszt szövetség, sőt a földreform méltatása is kimaradt beszédéből. 42 Ez nyilván párton kívüli taktika volt, mert más forrásból tudjuk, hogy Dulin részt vett a földosztás sikeres és gyors lebonyolításában, sőt találunk olyan nem egészen konkrét uta­lást is, hogy ,,megyei felelősként" említik a reformmal kapcsolatban. A kisgazdák következő demonstratív megnyilvánulása pünkösd vasárnap volt, amikor Nagy Ferenc — ekkor már újjáépítési miniszter — részvételével tartottak Szekszárdon népgyűlést. 43 Beszéde a szokásos koalíciós miniszteri be­széd. Minden alkalmas gondolat után kifejezte, hogy mindezért az elnyomatás rm

Next

/
Thumbnails
Contents