Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

beszámolt arról, hogy Cser Sándor főispán kezdeményezésére énekkar létesült, melybe bárki beléphet. Népi hagyományaink ápolását, az emberek összefogását úgy tudjuk a legjobban biztosítani, ha ehhez felhasználjuk a közös éneklést is — írja a cikk.

3t A december 6-án kis létszámmal megalakult, december 17-én zászlót bontott Tolna megyei kommunista pártszervezet, s a községekben létesült szervezetek is hatalmas fejlődésen mentek keresztül. A politikai szervekben, a nemzeti bizottságokban, képviselőtestületekben és egyéb bizottságokban, testületekben jelentős politikai munkát végeztek. Behozták lemaradásukat a kisgazdákkal és az SZDP-vel szemben, sőt kifejezetten átvették a közélet irányítását. Ezt annál is inkább sokra kell becsülnünk, mert — mint látni fogjuk — a többi pártok tömegével rendezték a népgyűléseket az országos vezetőik felszólalásaival. Az újságok egyedül Rákosi Mátyásnak egy Dombóváron délután tett látogatásáról adnak hírt, a többi ilyen gyűlés szónokai a megyeiekből kerültek ki.

32 Célkitűzéseiket pontosan megfogalmazták: Barátság a Szovjetunióval, a háború nyomainak felszámolása mind a politikai életben, mind pedig az újjáépítésben, a nagybirtokrendszer megsemmisítése, a gazdasági, kulturális élet átszervezése, megindítása. Tömegszervező munkájuk során — mint látni fogjuk — külön súlyt helyeztek az ifjúság és a nők tömörítésére, a szakszerveztek — mint párton felül álló tömegszervezet — megerősítésére, a Parasztpárt, mint a szövetség másik tömegét összefogó párt megsegítésére. E következetes taktika adta meg a taglétszámot jóval felülmúló tekintélyt és súlyt az MKP-nak, bármennyire is akarták ezt a polgári fejlődés hívei annak idején kétségbe vonni. Vitathatalanul bizonyítja ennek a félévnek története, hogy a nagy problémák megoldásában az első lépés megtételét minden vonalon a kommunisták vállalták magukra. A Szociáldemokrata Párt hamar leküzdötte azokat a nehézségeket, melyek a korábbi szervezeti felépítésből adódtak. A megyei vezetőség megkezdte munkáját, azonban 1945. első felében erősen érezhető, hogy a megye jelentősebb iparral rendelkező helységeiben a helyi csoportok önálló mozgásban voltak. Az újságokból, s a megmaradt plakátokból megállapítható, hogy Szekszárdon kívül igen erős helyi szervezetei voltak Dombóváron, Bonyhádon, Tolnán. Nyilván az ezek élén álló régi párttagok összeköttetéseinek, valamint a párt központjának tömegszervezési törekvéseinek együttes eredményei voltak azok a nagygyűlések, melyeket rendeztek és ezek számban a többi pártot megelőzték. Lehet ugyan, hogy az újságcikkek is nagyobb hírverést keltettek ezekkel kapcsolatban, mert bár a szekszárdi lapot a valamennyi pártból álló szerkesztőbizottság irányította, a felelős szerkesztő Román Béla volt, az SZDP egyik kulcsembere. Aligha lehet az SZDP élén ekkor álló vezetőkre azt mondani, hogy többségük a munkásosztályból került volna ki. A jobbra hajló vezetés felfogása szerint az SZDP-hez tartozhatott az a valamikor segéd-, vagy mesterlevelet szerzett iparos is, aki közben gyárossá, vagy jelentős üzem vezetőjévé, helyesebben tulajdonosává vált és így inkább kizsákmányolónak volt tekinthető. Szekszárdon is ez volt a helyzet, egy sor ilyen személy foglalt helyet a pártvezetőségben, volt hangadója. Bonyhádon az SZDP elnöke és ebből a pozícióból a nemzeti bizottság főexponense a cipőgyár egyik tulajdonosa. Kari Gusztáv. Valóban Amerikát járt iparos volt, s visszatérte után a hozott tőkéjével társult sógorával, a szintén cipész Pétermann Jakabbal, s hozták létre a gyárat, 295