Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

mely most több száz munkást foglalkoztatott. Hasonló volt a helyzet más szervezeteknél is. Az SZDP tisztázatlan vonalvezetéséről, politikájáról számot adnak az újságban megjelent beszámolók, valamint a helyi, szekszárdi és dombóvári nyomtatású falragaszok is. Arra már utaltunk, hogy az egyik — tudomásunk szerint — legkorábban Újdombóváron tartott népgyűlésen Bobanovics Jenő, az SZDP pécsi titkára többek között az újság szerint kijelentette: a párt küzdött a revízióért, csak nem engedték e gondolatnak kifejezést adni.

33 Április 22-én Bonyhádon, mintegy 1000 főnyi közönség előtt Kari Gusztáv bevezetője után ismét pécsi szónok, Csera Béla beszélt. Ezt az újság így ismertette: „A völgységi járás székhelyén, a németség legerősebb magyarországi fészkében elítélte a Volksbund bűnös üzelmeit és ráolvasta a Magyarországon jólétbe került svábságra az árulás bűneit a magyar gondolat ellen. Kijelentette — folytatta az újságcikk —, hogy a Szociáldemokrata Párt kíméletlen lesz a jövőben minden pángermán expanziós törekvéssel szemben.

3

'' Ez a megnyilatkozás egy toborzó gyűlésen igen apolitikus volt. Bonyhád alig rendelkezett több németszármazású lakossal, mint amennyi a magyarok száma volt, igen sok volt a vegyesházasság. A Volksbund kétségtelenül Bonyhádon erős bázison nyugodott, de itt volt a legerősebb, innen indult ki a magyarsághoz hű németek mozgalma, a „Hűséggel a hazához" mozgalom. Ilyen nemzetiségi politika hangoztatása a demokrácia égisze alatt rendkívüli szűklátókörűségre vallott. Maga az SZDP országos vezetősége sem ezen az alapon állott. Szekszárdon — az újság szavaival élve — május 27-én „Tolna vármegye székhelyén ezúttal először lépett a nyilvánosság elé a párt (SZDP), először hallották itt az Országos Párttitkárság tagját, Szeder Ferencet és a kíséretében lévő Jusztusz Pált beszélni". Jusztusz — az újságok szerint — a németség kérdéséről a következőket mondta: „A svábság kérdéséről szólva kijelentette, hogy a németajkú állampolgárok testületileg nem büntethetők, hanem csak a bűnösök. A párt az egyenkénti elbírálás álláspontjára helyezkedik. Amint hibás volt a zsidó kérdés körüli politika — mondta Jusztusz —, úgy ez is hibás. A Szociáldemokrata Párt ártatlanul, csak anyanyelvük miatt nem engedi büntetni az embereket. S küzdünk minden igazságtalan kilengés ellen."

35 Nyilvánvalónak látszik a két idézett állásfoglalás közötti lényeges eltérés és ennek okát semmiesetre sem láthatjuk másban, mint a tömegszervezési akció helyi és központi elképzelései közötti különbségen. Az SZDP-népgyűlést hirdető és a párt politikáját népszerűsítő falragaszok hasonlóan tükrözik az ideológiai bizonytalanságot. A szociáldemokrata alapvető célkitűzéseinek ismertetése mellett demagóg frázisokkal vannak ezek a plakátok telítve. A Dombóváron kibocsátott „MUNKASOK! POLGÁROK! FÖLDMŰVESEK! kezdetű felragasz első része így szól. „A szabadságért, a demokratikus jogrendért. Kossuth Lajos örök igazságú eszméiért, az ország minden társadalmi rétegének kiegyensúlyozott, biztos megélhetéséért küzd és harcol" a párt. „ANYÁK — folytatja —, ha nem akarjátok fiaitokat, férjeiteket egy újabb háború vérzivatarában látni, küldjétek őket az általános békéért küzdő Szociáldemokrata Pártba! A szociáldemokrata gondolat: Az új Magyarország biztos fundamentuma."

36 Hasonló húrokat penget az ugyancsak Dombóváron kinyomtatott „Magyar Ifjak!" kezdetű falragasz. Ezzel később részletesen foglalkozunk. Mégis most egy mondatát idézzük: „Minden újítást, szociális megoldást csakis törvényes úton kívánunk megoldani. A demokrácia elve alapján minden magyar számára jogegyenlőséget és teljes szabadságot követelünk."

31 296