Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

vei megbízta. A fellebbvitel során a tanács a következő határozatokat hozhatta: 1. az előterjesztést (fellebbezést) figyelmen kívül hagyta, vagyis az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. 2. További bizonyítást rendelhet, ennek érdekében tart­hatott tárgyalást, saját bíráját kiküldhette, illetve bíróságot megkereshetett a bi­zonyítás lefolytatására. 3. A népbíróság ítéletét feloldotta és újabb határozat­hozatalra visszaadta az ügyet akár a már eljárt, akár más népbíróságnak. 4. Az ítéletet a vádlott javára megváltoztatta. A rendelet kimondta, hogy a NOT ta­nácsa az elékerült ügyeket teljes egészében köteles felülbírálni. Ez igen lénye­ges volt, mert a felülvizsgálat nemcsak a fellebbezéssel megtámadt részekre, ha­nem az egész elsőfokú eljárásra, így a nyomozásra is kiterjedt. A rendeletet a kormány az 1440 1945. ME. sz. rendelettel 1945. április 27­én némileg módosította, illetve kiegészítette. 98 A büntetésnemek közül a fogház és internálás kimaradt, viszont új büntetésnemként a kényszermunka került be. Az egyes bűncselekmények meghatározásánál és az alkalmazott büntetésnemek­nél a rendelet bizonyos változtatásokat tett a korábbi szabályozással szemben, ez az addig lefolytatott eljárások értékelése során vált szükségessé. A népbíró­ság működésének megkönnyítésére szolgált — bár a nemzeti bizottságok hatás­körét sértette — az az újabb rendelkezés, hogy a bíróság tagjait a pártok és most már a szakszervezet is közvetlenül delegálta a népbírósághoz, minden rendes tag mellé két póttagot és ezek behívása a tanácsvezető bíró feladatává vált. A tanácsvezető szavazati jogával kapcsolatban is módosítást tartalmaz a rendelkezés: A tanács egy tagjának kérésére már véleményt mondhatott a bűn­cselekmény bizonyított voltára vonatkozóan és szavazategyenlőség esetén a szavazati jog megillette. Ez szükségszerű volt, mert a szakszervezet belépésével a bíróság hat népbírából állott és így a szavazategyenlőséggel, mint gyakran bekövetkezhető ténnyel számolni kellett. A szekszárdi nemzeti bizottság az első tanács kijelölésével, valamint a népügyész személyével az április 6 és 8-i ülésén foglalkozott," a második tanács tagjait április 10-én, 100 míg a volksbund-ügyek sokasága miatt a harmadik ta­nács tagjait június 1-én jelölte ki. 101 Április végén adta hírül az újság, hogy a népbíróság két tanácsa megkezdte munkáját. 102 Május 5-én már az első ítéletet közli a sajtó. 103 Ettől kezdve az újságok rendszeresen foglalkoztak a népbíróság tárgyalásaival, a hozott ítéletekkel. Az általunk tárgyalt időszak végéig, 1945. június 30-ig úgynevezett „nagy" ügy Szekszárdon nem került a népbíróság elé. Ha azonban az eddig az ideig bevezetett ügyeket, azok eldöntését végigtanulmányozzuk, fel tudjuk tárni azo­kat a legáltalánosabb kérdéseket, melyeket a népbíráskodásnak hazánkban történt meghonosításakor, mint újszerűeket úgy elméletben, mint gyakorlatban a bíróságoknak átfogóan meg kellett oldaniok. Az eddig népbíróság elé került ügyekben a vád tárgyát a terheltek nyilas volta, volksbund-tagsága. az SS-ben teljesített szolgálata, valamint kis­mértékben politikai szereplése képezte. Azokat, akik a nyilaspártok valamelyikének „csendes" tagjai voltak, ott aktív tevékenységet nem fejtettek ki, még helyi vezető beosztást sem töl­töttek be és ellenük más vád nem merült fel, a népbíróság a bűncselekmény el­követésének vádja alól felmentette. 10 '' Azokat, akik bármilyen kis vezető szerepet vállaltak, akár csak pénztárosok voltak, még abban az esetben is legalább 6 havi börtönbüntetésre ítélte a népbíróság, ha tisztségviselésük csak formai és jelentéktelen is volt. 103 A községvezetők 8—12 havi börtönbüntetést kaptak, va­lamint ezeknek általában politikai jogvesztését is a többiekre kiszabott 3 év he­282

Next

/
Thumbnails
Contents