Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

ellenőrzésére, koordinálására hosszú ideig lehetőség nem volt.

317 Ennek következménye tehát, hogy a nemzeti bizottság eredeti szerepe többé-kevésbé megmaradt, de érvényesült a kormány akarata is munkájukban. Másik részről éppen a befolyásoló körülmények miatt kevés közigazgatási egység volt működésben. Szabó Bálint a pártvezetés oldaláról közelitette meg e kérdést. Kifejtette, hogy a nemzeti bizottságok politikai szervekké válását a kommunista vezetők egyetértésével határozták meg és ez az MKP-vezetők elgondolásainak több okára vezethető vissza. Nem ismerték fel, hogy a nemzeti bizottságok a munkásparaszt; majd a proletárdiktatúra új formáját testesíthetik meg. Bizonyos elvi kérdések is tisztázatlanok voltak. A pártvezetőség igen helyesen látta a különbséget a harcokban született, kiforrott és megedződött jugoszláv nemzeti bizottságok és a pártkoalícióként létrejött magyarországi bizottságok között. Az is helyes következtetés, hogy a megdöntött uralkodó osztályok államgépezete szinte a felszabadulás előtti utolsó pillanatig fennállt, és ez magában hordta azt a veszélyt, hogy a teljes egészében szét nem esett állami gépezetbe kerülve a nemzeti bizottságok forradalmi jellegüket a régi adminisztráció karjaiban elvesztik.

318 Szilárd meggyőződésünk — és a tények ezt bizonyítják —, hogy a 14-es rendelettel „korlátozott", de valójában véleményünk szerint csak szabályozott nemzeti bizottságok a központi hatalom teljes kifejlődéséig és akcióképességének eléréséig forradalmi szervek voltak.

319 A burzsoázia a kormány megalakulása után a nemzeti bizottságokat túlhaladottnak tekintette. Hajlott erre a kormány egyrésze is. Elsősorban ,,a pártonkívüliek", Miklós Béla miniszterelnökkel élükön. Később, az áprilisi szabályozás előtt olyan tervezet készült, mely lehetővé tette a bizottságokban a demokratikus párton kívüli tagok részvételét, ugyanakkor a szakszervezeteket is vissza akarta szorítani a 14-es rendelet korlátai közé. Emellett konkrétan akarták a feladatokat meghatározni; Az újjáépítésnél csak a politikai tanácsadás, a kormányzati és közigazgatási hatóságok vonatkozásában csak a támogatás, a közélet és a minisztériumok figyelemmel kísérése és ezzel kapcsolatban csak javaslattétel, jogalkotási kezdeményezési lehetőség és a mozgalmi tevékenység elősegítése. E tervezgt szerint kifejezetten megállapították volna, hogy a nemzeti bizottságok hatósági jogkört nem gyakorolnak és közigazgatási tevékenységük az önkormányzati szervek, valamint az állami végrehajtó hatalom szerveinek életre hívásával megszűnik.

320 A nemzeti bizottságok politikai szerepéről Révai József pár nappal az első rendelet megjelenése után egészen határozottan nyilatkozott: „A nemzeti bizottságoknak nem az a feladata, hogy kettős hatalmat teremtsenek az országban, hanem az, hogy önálló tevékenységükkel segítsék megszilárdulni az egyetlen törvényes hatalmat, az Ideiglenes Nemzetgyűlést és az általa megválasztott Ideiglenes Nemzeti Kormányt."

m Ez kétségtelen világos megfogalmazás. Azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés és a kormány célkitűzéseit a helyi viszonyokra alkalmazva éppen a közvetlen kapcsolat hiánya miatt önállóan, de mindig ezek tevékenységének szellemében segítsenek végrehajtani. Ez nem volt közömbös és a négy párt, a kisgazdapárt, a kommunista párt, a szociáldemokrata párt és a nemzeti parasztpárt a Magyar Függetlenségi Front 1945. január 19-i kiáltványában határozottan és kifejezetten állást foglal a „csak" politikai testületté vált nemzeti bizottságok mellett. „Még nem oldottuk meg azokat a feladatokat, melyek elvégzésére összefogtunk... A fasiszta és feudális reakció egyetlen reménysége: megbontani a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front sorait, egyenetlenséget szítani a szövetséges pártok és szövetségesek között. ... Arra számí254