Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

tanak, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egységének megbontásával elkerülhetik, hogy a magyar nép leszámoljon velük, a nemzeti katasztrófa okozóival. .. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerveiben, a Nemzeti Bizottságokban a demokratikus pártok és szervezetek szilárd egységben akarnak és fognak küzdeni a régi országvezető rendszer híveinek eltávolításáért, az új demokratikus önkormányzatok megteremtéséért. A Nemzeti Bizottságok megszilárdításáért és kiépítéséért szállunk síkra! Aki a nemzeti bizottságoknak a haza és a magyar demokrácia üdvére kifejtett munkáját gátolja, az a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egységével kerül szembe."

w Ennél határozottabban az alig több mint egy hónappal szövetségre lépett és új államot alapított pártok nem szögezhették le jobban azt, hogy az új országért való küzdelem alappillérei a nemzeti bizottságok. Azt is leszögezi a kiáltvány, hogy a függetlenségi front az országos összefogó erő és ennek helyi szervei az egyes nemzeti bizottságok, az összefogó erő a helyi szervezetet minden tekintélyével és erejével védi. Ennek az érdekében rendelték el, hogy volt nyilasok sem a bizottságokban, sem a pártokban tagként nem szerepelhetnek és akik eddig oda beszivárogtak, eltávolítandók. Kizárják az elmúlt évek kormánypártjainak vezetőit és leszögezik, hogy „a pártok a Magyar Függetlenségi Frontban békés együttműködésre szövetkeztek és egymás szervezkedési szabadságát kölcsönösen tiszteletben tartják és biztosítják. Ennek helyi szervezeteikben is érvényt szereznek és eljárnak mindazok ellen, akik a szabad szervezkedést gátolják."

i2i A kiáltványnak ez a része viszont nem mást jelent, mint a koalíciós együttműködés szükségességét. A Dunántúlt felszabadító szovjet frontparancsnoksági felhívás, a nemzetgyűlés és kormányalakítás valamennyi alapokmánya, a függetlenségi front programja és kiáltványa és az öt párt, valamint a szakszervezet együttműködésének alapjai sokszor esetleg megtévesztő ellentmondás tartalmazhatnak. A népi demokratikus építés e szakasza polgári jelleggel vegyes. Mind a szovjet parancsnokság, mind pedig a demokratikus népi hatalmat építők e szakaszban a magántulajdont és az erre épült, de nem fasiszta, gazdasági társadalmi és politikai rendszert elismerik. Az tehát semmi esetre sem von le a nemzeti bizottságok forradalmi tevékenységéből és jellegéből semmit, ha egyes gyűléseken, egyes tárgykörökben, egyes személyek esetleg nem a népi demokrácia irányában való haladás jegyében, hanem a polgári demokrácia szellemében szólalnak fel, vagy a szerintük túl haladó törekvéseket gátolni igyekszenek. Ezt az ország teljes felszabadulásáig, illetve az európai háború befejezéséig tudomásul kellett venni és el kellett tűrni. Ez a tűrési kötelezettség a nemzetgyűlés megválasztásáig és a kormány megalakulásáig nem állott fenn. Már a szegedi megalakítás után tulajdonképpen kialakult a koalíciós kormányzás koncepciója, amely ezt a kényszerű megalkuvást magasabb célok érdekében a leghaladóbb, a legradikálisabb erők részéről is megkívánta. Éppen ezért nem lehet negatív értékként felfogni, ha a 14-es rendelet nyomán megalakult bizottságok első lépéseiről szóló jegyzőkönyvek is megörökítenek ilyen hozzászólásokat, javaslatokat és terveket. Akkor értékeljük helyesen ezeket a jelenségeket, ha azt vizsgáljuk, hogy az ilyen javaslatok, előterjesztések és néha konspirációk érvényesültek-e? Erre hoztunk és hozunk is fel számos példát. Balázs Béla igen kitűnően tárta fel alig 10 éves távlatból e probléma alapjait. „A nemzeti bizottságok története a szó legszorosabb értelmében a dolgozó magyar nép történetének szerves része . . . A Nemzeti Bizottságok története 255