Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

mely mégis később az irányítása alá tartozó terület viszonyait szabályozta, nem is létezett. Amikor viszont a kormány megalakult, méghozzá a magát a magyar szuverenitás megtestesítőjének kijelentő ideiglenes nemzetgyűlés bizalmából, rendeletei már kötelező erejűek. Aki nem ezt teszi, az akár jobbról, akár balról, de mindenképpen a kormány ellen van. Az tehát, hogy a decemberben felszabadult és „lélekzethez" jutott megyénkben a nemzeti bizottságok többsége, nem spontán alakult, az negatívumként egyáltalán nem róható fel. A Magyar Kommunista Párt első itt járt követe, Vas Zoltán maga volt az, aki kezdeményezte a többi pártok megalakítását is és felvilágosította hallgatóit a koalíciós kormányzásról és a pártok együttműködésének szükségességéről. A felszabadítók a régi közigazgatási formák működését követelték, egyben segítették. Elfogadták és megerősítették a hagyományos tisztségek betöltését, az addig működött hivatalokat, intézményeket, üzemeket — beleértve az iparosokat is — az abbahagyott munka folytatására hívták fel, illetve kötelezték. E rendező munkájuk során egy fő változás volt: fokozottan segítették a magukat kommunistának vallókat a kulcspozíciókba és egyáltalán csak politikailag feddhetetlen személyek érvényesülését engedték. A régi rendszerű hivatali apparátus újbóli mozgásba hozatala a szovjetek részéről stratégiai és politikai elgondoláson alapult. A felszabadulással megdermedt hivatali rendszerbe élet öntése kísérletezésmentes, gyors segítség volt a hadiérdekek teljesítéséhez, más részről nyílt cáfolat volt a nemei és nyilas propagandára. A debreceni december végi nagy fordulat alapgondolatát kifejtettük. Most egy szóban utalunk fő céljára: az összefogásra. Összefogni mindenkivel, aki nem népellenes, hogy mennél nagyobb erő legyen a fasiszták által tartott terület felszabadításához. Ezt fejezi ki a Délmagyarország is 1944. november 30-án. „A politikai életet teljessé tenni a Szegeden megalakítandó nemzeti bizottság lesz hivatva. A. nemzeti bizottság azon politikai pártok képviselőiből fog állni, akik a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak már eddig is tagjai, vagy a jövőben csatlakoznak és szintén vállalni akarják a felelősséget a felszabadult magyarság politikai vezetésére. A nemzeti bizottság képviseli a nemzetet az orosz katonai parancsnokság és a politika tényezőjük felé addig, amíg helyét a leendő magyar kormánynak át nem adja.

311 Ez a meghatározás viszont éppen a sajátos helyzet miatt a kormány megalakulása utánra is érvényben maradt. Szinte ezt indokolja Beér: „A nemzeti bizottságokat tehát nem jogszabály hozta létre, hanem a felszabadult nép forradalmi áldozatkészsége, a demokratikus erőknek a Magyar Kommunista Párt által irányított nemzetmentő összefogás."

31

' E nemzeti bizottságok küldötteiből választották meg az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. A kormány viszont most már a szuverén testület, a nemzetgyűlés felhatalmazása alapján az adott speciális helyzetben a ráruházott hatalmat a 14-es rendelet és több januári szabályozás útján visszajuttatja a nemzeti bizottságoknak. „A rendelet tehát két irányú: pozitív oldala a nemzeti bizottságok jogi elismerése és feladattal ellátása az önkormányzatok újjáalakításában, negatív oldala azonban a nemzeti bizottságok hatáskörének korlátozása és kiszorításuk a hatalmi jogkör gyakorlásából.""'' „A nemzeti bizottságok hatáskörében a kormány megalakulása lényeges változást hozott. Hatalmi és igazgatási tevékenységét ezentúl csupán a kormány által meghatározott keretekben folytathattak, politikai tevékenységüket azonban a kormány nem korlátozhatta." Megállapítja ugyanakkor Csizmadia Andor, hogy ez nem érvényesült azonnal, mert a rendeletekben több az elvi irányítás, mint a konkrét intézkedés. Nehezen jutottak el a címzettekhez, a folyó hadműveletek akadályozták az életet és a végrehajtás 253