Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Szóvá tették, hogy az elnök olyan személynek is adott ki igazolást, melynek kiadása előtt a bizottság egyik tagja tiltakozott ellene. Ezt a bejelentést tevő tag egyidejűleg tagságáról le is mondott. Az elnök tisztázta szerepét, mert azt hiteles nyilatkozat alapján adta ki, és felvetette a bizalmi kérdést.

158 Ilyen drámai jelenetek után az elnök másnap küldöttséget vezetett ismét a politikai osztályra és a főispánhoz. A politikai osztály álláspontja az volt, hogy hiteles tanú vallomása alapján lehet kiadni igazolást a tagságra, vagy megszűnésére vonatkozólag. A rendőrség a Volksbundból 1942. december 31-ét megelőző kilépéseket kedvezően vette tekintetbe. Az SS-szolgálat tekintetében szintén tanúkkal kell megállapítani — volt a rendőrség álláspontja —, hogy a kérelmező önkéntes, vagy kényszer SS volt. (Kényszer SS-nek, „muss-SS"-nek azt a személyt tekintették, akit a német megszállás után, a két állam közötti megegyezés alapján soroztak be német alakulathoz.) A főispán is egyetértett abban, hogy ártatlan embereket ne tegyenek ki meghurcoltatásnak. Ezek alapján a bizottság határozatában szabályozta ezt a nehéz kérdést. Kimondta, hogy az igazolványkérőkről és a tanúk vallomásáról jegyzőkönyvet kell felvenni, és ezek alapján a nemzeti bizottság kétnaponként összeül eldönteni az igazolvány kiadhatóságát. Az SS-névjegyzék összeállítását — bizalmi emberek bevonásával — a bizottság megkezdte.

159 Csaknem az egész nemzeti bizottság működése megszakadt ezek miatt az igazolások miatt. Az április 30-i ülésen az elnök, maga is kisgazdapárti, ismertette, hogy pártja a másik két tagot lemondásuk miatt visszahívta, egyben új tagokat delegált. A Kisgazdapárt választmánya határozatot hozott, melyben megtiltotta küldötteinek a Volksbund ügyeivel való foglalkozást. Maga — az elnök mondja — így ellentétbe került önmagával, mert neki a bizottság, de pártja határozatát is végre kell hajtania, így lemond tisztségéről. Többen a Volksbund-ügyek mellőzését javasolták, „...ezzel a Nemzeti Bizottság tekintélyét veszti, mert nap-nap után jönnek egyének mentesítésért és a végén nem lesz senki, aki volksbundos lenne." Egy másik tag az igazolványok kiadása mellett szólalt fel. Végül is két tag tartózkodásával, három szavazattal a bizottság kimondta, hogy volksbundos üggyel nem foglalkozik, a már letárgyalt, de ki nem adott igazolásokat sem engedi kiadni.

100 Később mégis találkozunk a bizottság által kiadott mentesítésekkel, figyelemreméltónak tartottuk azonban ismertetni a jó példa alapján, hogy a nemzeti bizottságoknak, mint politikai szerveknek, a németlakta vidéken milyen nehéz kérdést jelentett az igazságtétel. Ez elsősorban a Bátaszékhez hasonló vegyes lakosságú községekben éleződött ki ennyire. Itt a nem német lakosság korábban, főleg a német bevonulás után tudott a Volksbund égisze alatt végrehajtott brutalitásokról, lazításokról és egyéb hangulatkeltésről. A csak német lakosú községekben a rokonság, szomszédság alapján a kérdést inkább elhallgatták. A közmunkaszolgálat nehézségére csak egy példát hozunk fel Bátaszékkel kapcsolatban: Március 7-én kétheti munkára a községnek 154 férfit kellett kiállítani. Mindössze 12 személy jelent meg, így a férfiak helyét asszonyokkal kellett pótolni. A férfiak ugyanis az erdőbe menekültek ki. A bizottság úgy döntött, hogy az eltűnt férfiak feleségeit kell elsősorban kiállítani munkára.

161 A következő ülésen már elrendelték, hogy a munkára meg nem jelent személyek ellen feljelentést kell tenni."

2 A székely telepesek sorsát a bizottság, főleg elnöke, Bárd Flórián igen felkarolta. Felróják a földigénylő bizottságnak, hogy nem támogatja őket, kereskedők, vasutasok előbb kapnak földet, mint a székelyek. Ezeknek földet, 236