Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)
Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55
szerint ez pártügy, Dulin (FKGP) pedig az ügyészséget tartja illetékesnek, így a bizottság az üggyel nem kívánt foglalkozni és napirendről levette/ 1 '' A vármegyei nemzeti bizottság tehát nem kívánt a megyében működő más nemzeti bizottságok irányító szervévé válni, mereven ragaszkodott csak tanácskozó jellegéhez és részben ezzel is magyarázható, hogy a zömmel földműves lakossággal rendelkező községekben 1945. első felében a nemzeti bizottságok komoly tevékenységet nem végeztek. Miben nyilvánul meg tehát vármegyei nemzeti bizottság „megyei" szerepe, volt-e ilyen szerep egyáltalán? Kétségtelen, volt ilyen szerep, az megítélésünk szerint áttételesen nyilvánult meg. A vármegyei nemzeti bizottság március végéig — első sorban a harci cselekmények, a közlekedési korlátozások miatt — csak szekszárdi viszonylatban tevékenykedhetett. Voltak komoly politikai állásfoglalásai, ezeket ismertettük és felsoroltuk, melyek kötelezően vonatkoztak az általában Szekszárdon székelő központi szervekre, így a megyei, a tanügyi, a pénzügyi, a közoktatási hálózatra, illetve azok megyei szerveire. Ezeken keresztül érvényesült azután ez a politikai iránymutatás. Feltételezzük azonban, hogy a vármegyei nemzeti bizottságokban a pártok között létrejött együttműködés, az új politikai élet megszervezése nemcsak a nemzeti bizottság jegyzőkönyvében és irataiban tükröződött, hanem a bizottságot kitevő pártok által vidéken végzett pártmunkában is. Be fogunk számolni a pártszervezés leglényegesebb kérdéseiről, ezek mind a szekszárdi megyei szervezetek irányításával és tevékeny részvételével történtek. Végeredményben, mint felsoroltuk, a vármegyei nemzeti bizottság ellátta mindazokat a feladatokat, melyekre a jogszabályok kötelezték, ezen felül határozottan állást foglalt a letűnt rendszer kiszolgálóival szemben és összetételénél fogva a demokratikus összefogást testesítette meg. Forradalmi kezdeményezésekkel azonban valóban nem dicsekednek a jegyzőkönyvek. Ennek okát a megye, de különösen Szekszárd sajátos gazdasági, társadalmi és politikai adottságaiban találhatjuk meg. A korábbi társadalmi, gazdasági és politikai struktúra átalakítása nem hónapok munkája és nem hónapok feladata lehetett. A hibák, az ellentmondások feltárása után is a felszabadulást követő fejlődés jelentős tényezőjének kell tekintenünk a vármegyei nemzeti bizottság első féléves tevékenységét. Minden polgári beállítottsága ellenére az öt párt és a szakszervezet, tehát a megye egész lakosságának első összefogó, demokratikus testülete volt. Éppen, mert a nemzeti bizottságok újszerű szervek voltak, működésük súlyát és politikai jelentőségét nemcsak a hivatalos testületi tevékenység alapján ítélhetjük meg. A bizottságokban tömörült pártok és a szakszervezetek mögött ténylegesen tömegek álltak, akikben a politizálásra vonatkozó igény mindinkább nőtt. A nemzeti bizottságok ennek szolgálatában álltak. Mind több népgyűlést rendeztek, mind több politikai jellegű összejövetelről olvashatunk. Ezek nem voltak jelentőségtelenek. Első ünnepélyes alkalom a Vörös Hadsereg napja volt, ezt követte a március 15-i ünnepség, majd az ország teljes felszabadulása, később május 1, végül pedig az európai háború győzedelmes befejezése adott lehetőséget ünnepélyes megemlékezésekre. Ezeket Szekszárdon is és megyeszerte a pártok egymással összefogva, közösen rendezték meg és legtöbbször minden párt szónoka hangot adott saját pártja állásfoglalásának. Az ünnepségek alapgondolatai: a szovjet hadsereg sikereinek elismerése, harcának segítése, a 48-as hagyományok új tartalommal való megtöltése, a fasizmus szétzúzása és a munkásság ünnepének 2i9
