Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

vettek számát és az itt tett ígéret alapján még újabb mentesítéseket engedélyeztek, amikor az érdekeltek Bajára megérkeztek. —o—o—o—o—o—o—o— A különböző szovjet katonai parancsnokságok működéséről megállapítható, hogy a háború nyomainak felszámolása érdekében erőteljesen törekedtek az élet normalizálására: az állami és hivatalos szerveket rendes munkájuk végzésére sarkallták, a kereskedelmi és üzemi életet igyekeztek a lehetőséghez képest megindítani és megtettek minden intézkedést a fasiszta-náci elemek visszaszorítására. Mindezt elsősorban nem sajátmaguk, hanem a magyar hatóságok irányításával végezték és ezzel szinte észrevétlenül megadták a demokratikus alapokon újraéledő Magyarország fejlődésének kereteit. A szovjet katonai közigazgatási és egyéb parancsnokságok értékelése után szükségesnek látjuk, hogy összehasonlítást tegyünk az első fejezetünkben tárgyalt német megszállás körülményeivel. Az összehasonlítás szükségességét indokolja a demokráciával nem kifejezetten szimpatizáló, a felszabaduláskor élt egyes személyeknek az a megállapítása, mely szerint gyakorlatilag semmi nem történt, német megszállás helyett orosz megszállás alá került az ország. Somlyai Magda más oldalról kiindulva szintén szükségesnek tartotta a pontos terminológiai meghatározást.

123 Egyáltalán nem vitatható, hogy a győzedelmesen előrehaladó szovjet csapatok tevékenysége az akkor élők szemében a megszállás fogalmát közelíti meg. A már ismertetett „Magyarország polgárai!" című frontparancsnoksági felhívás a következőket mondja ki; „A Vörös Hadsereget nem vezénylik olyan célok, hogy Magyarország területének valamely részét meghódítsa, vagy a Magyarországon fennálló társadalmi rendet megváltoztassa." Később határozottan leszögezi a megszállással kapcsolatos hadi célt: „Nem messze az idő Magyarország teljes felszabadításához a német hódítóktól."

i2i A német megszállás célja és következménye volt az ország szuverenitásának felszámolása és itt csak egy példára hivatkozunk: Veesenmayer birodalmi teljhatalmú megbízotti kinevezésére, mely mind az államfő, mind pedig a kormány törvényekben és a szokásjogban kialakult hatalmát idegen kormány akarata alá rendelte. A szovjet katonai tevékenységgel kapcsolatban erről szó sem volt. A Szovjetunió kormánya mindent megtett annak érdekében, hogy segítse egy demokratikus alapokon álló, széles tömegekre támaszkodó törvényhozó szerv, az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és ennek választására bízva egy független központi államigazgatási szerv, az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrehozását. Addig is amíg erre elsősorban a hadi események következtében a feltételek nem voltak adottak, helyenként mégpedig a korábbi magyarországi közigazgatási rendszernek megfelelően, elősegítette és támogatta a helyi állami szervek és testületek létrejöttét. Ezek államhatalmi szervekké váltak azon a területen, melyek felszabadultak és a katonai hatóságok ezeken keresztül tartották fenn a lakossággal a kapcsolatot. Addig, amíg a Sztójay-kormány uralomra jutása után a politikai életet teljesen megállították és kizárólag a náci mintára szervezett pártok és testületi szervek tevékenységét engedték meg. Ezeket is a vezér-elv alapján csaknem katonai hierarchia szerint irányították, a szovjet intézkedések viszont nem határozták meg a demokratikus politikai élet fejlődésének részletkérdéseit. Egyetlen megkötés a náci-fasiszta irányzat teljes felszámolása, megsemmisítése és a közéletből való kizárása volt. A német kormány parancsait végrehajtó L57