Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

vettek számát és az itt tett ígéret alapján még újabb mentesítéseket engedé­lyeztek, amikor az érdekeltek Bajára megérkeztek. —o—o—o—o—o—o—o— A különböző szovjet katonai parancsnokságok működéséről megállapít­ható, hogy a háború nyomainak felszámolása érdekében erőteljesen törekedtek az élet normalizálására: az állami és hivatalos szerveket rendes munkájuk vég­zésére sarkallták, a kereskedelmi és üzemi életet igyekeztek a lehetőséghez képest megindítani és megtettek minden intézkedést a fasiszta-náci elemek visszaszorítására. Mindezt elsősorban nem sajátmaguk, hanem a magyar ható­ságok irányításával végezték és ezzel szinte észrevétlenül megadták a demok­ratikus alapokon újraéledő Magyarország fejlődésének kereteit. A szovjet katonai közigazgatási és egyéb parancsnokságok értékelése után szükségesnek látjuk, hogy összehasonlítást tegyünk az első fejezetünkben tár­gyalt német megszállás körülményeivel. Az összehasonlítás szükségességét indo­kolja a demokráciával nem kifejezetten szimpatizáló, a felszabaduláskor élt egyes személyeknek az a megállapítása, mely szerint gyakorlatilag semmi nem történt, német megszállás helyett orosz megszállás alá került az ország. Somlyai Magda más oldalról kiindulva szintén szükségesnek tartotta a pontos termino­lógiai meghatározást. 123 Egyáltalán nem vitatható, hogy a győzedelmesen előre­haladó szovjet csapatok tevékenysége az akkor élők szemében a megszállás fogalmát közelíti meg. A már ismertetett „Magyarország polgárai!" című frontparancsnoksági felhívás a következőket mondja ki; „A Vörös Hadsereget nem vezénylik olyan célok, hogy Magyarország területének valamely részét meghódítsa, vagy a Magyarországon fennálló társadalmi rendet megváltoztassa." Később határozottan leszögezi a megszállással kapcsolatos hadi célt: „Nem messze az idő Magyarország teljes felszabadításához a német hódítóktól." i2i A német megszállás célja és következménye volt az ország szuverenitá­sának felszámolása és itt csak egy példára hivatkozunk: Veesenmayer biro­dalmi teljhatalmú megbízotti kinevezésére, mely mind az államfő, mind pedig a kormány törvényekben és a szokásjogban kialakult hatalmát idegen kormány akarata alá rendelte. A szovjet katonai tevékenységgel kapcsolatban erről szó sem volt. A Szovjetunió kormánya mindent megtett annak érdekében, hogy segítse egy demokratikus alapokon álló, széles tömegekre támaszkodó törvény­hozó szerv, az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és ennek választására bízva egy függet­len központi államigazgatási szerv, az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrehozá­sát. Addig is amíg erre elsősorban a hadi események következtében a feltételek nem voltak adottak, helyenként mégpedig a korábbi magyarországi közigazga­tási rendszernek megfelelően, elősegítette és támogatta a helyi állami szervek és testületek létrejöttét. Ezek államhatalmi szervekké váltak azon a területen, melyek felszabadultak és a katonai hatóságok ezeken keresztül tartották fenn a lakossággal a kapcsolatot. Addig, amíg a Sztójay-kormány uralomra jutása után a politikai életet teljesen megállították és kizárólag a náci mintára szervezett pártok és testületi szervek tevékenységét engedték meg. Ezeket is a vezér-elv alapján csaknem katonai hierarchia szerint irányították, a szovjet intézkedések viszont nem határozták meg a demokratikus politikai élet fejlődésének részletkérdéseit. Egyetlen megkötés a náci-fasiszta irányzat teljes felszámolása, megsemmisítése és a közéletből való kizárása volt. A német kormány parancsait végrehajtó L57

Next

/
Thumbnails
Contents