Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Bonyhádon megint más körülmények között készültek fel a szovjet csapatok fogadására. Lombos Alfréd református lelkész 29-én felkereste Erményi János helyettes főjegyzőt és javaslatot tett arra, hogy szervezzék meg a szovjet katonaság fogadását. A megbeszélés eredménytelen volt, mert nem találtak olyan személyt, aki jól tudott volna oroszul beszélni, így Lombos Alfréd fehér zászlóval egyedül ment ki eléjük.

30 A legtöbb községben — mint ahogy az előzőkben közölt tanulmány feltárja — általában a kommunisták, baloldaliak voltak azok, akik a szovjet csapatokat fogadták. Bár a város vezetősége Szekszárdon már 29-én délután megtette a szükséges intézkedéseket a nyugalom biztosítására, az éjszaka azonban aggodalom és félelem között telt el. A lakosság legnagyobb része lakásokba, pincékbe, a szőlőkben levő tanyákba húzódott vissza. A nyilasok és a németek még az utolsó napot is fel akarták használni, hogy az üldözötteket megsemmisítsék. Erről Senye Sándor így ír: „November 29-én reggel fél 9 órakor egy ismeretlen nő csengetett be kapunkon (Labranovics Magda, Labranovics pintéi lánya, jelenleg Áprily Gyuláné), és közölte, hogy Senye Sándort keresi. Mond' tam, hogy én vagyok. Közölte velem, hogy »A mai nap folyamán a nyilasok e\ fogják magukad vinni.« Tovább akartam kérdezősködni, sürgősen elment azzal, hogy többet nem mondhat. A hír vétele után közöltem Áldorékkal, Fábiánékkal, valamint az ugyancsak nálam beszállásolt dr. Tóth Sándor tanár és dr. Szekeres A.rpád feleségével, hogy azonnal el kell tűnniük, mielőtt a nyilasok értünk jönnének ... én magam megtömtem zsebeimet munícióval és két pisztollyal, hátul a pincesoron felszaladtam dr. Kamarás Géza törvényszéki elnökhöz és kértem, búvóhelyet adjon, mert a nyilasok és a Gestapo el akarnak vinni. Kamarás Géza nővéreivel együtt felvitt szőllőjükbe és egy kb. 1 m-es vízmosásba kukoricaszárra lefektettek, majd befedtek ugyancsak kukoricaszárral és rőzsével. Az egész napot mozdulatlanul töltöttem a vízmosásban, közbe-közbe két-három óránként Kamarás Géza feljött, nincs-e valami bajom, a kukoricaszár alatt ennivalót adott nekem. Kb. 21 órakor jött fel értem Kamarás Géza és levezetett lakásukba, hol forró teával, erős italokkal és étellel láttak el, de mert nyugtalan voltam a családom miatt, a sötétség leple alatt a Séd-patak árkában húzódtam meg úgy, hogy a házam kapuját pontosan szem előtt tudtam tartani. Éjszaka 1 óráig nem történt semmi, 1 óra körül egy nyilas karszalagos és két német egyenruhás katona, nyilván Gestapo, érkeztek a kiskapunk elé, mely belülről két erős vaspánttal volt elreteszelve. Egy darabig csengettek, majd próbálták az ajtót kinyitni, miután belülről az ajtó szilárdan ellenállt és ugyanakkor elvétve lövöldözés hallatszott a Felső utca felől, sietve eltávoztak." Senye Sándor reggel 3 óráig volt a búvóhelyén, majd egy szomszédhoz ment be, itt tudta meg, hogy az éjjel kisfia született. Reggel 5 órakor már a szovjet csapatok közeli harci tevékenységének zaját hallotta és akkor ment haza.

31 A szovjet csapatok megérkezése Az első szovjet katonákat a visszaemlékezők reggel 6 és 7 óra között látták, ezek az előőrsök voltak, nagyobb egységek később érkeztek Szekszárdra.''

2 „Már este 29-én erősen lehetett hallani az ágyúzúgást, sőt a géppuska kattogását is, mindenki tudta, hogy csak órák kérdése az oroszok megérkezése. Na140