Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

t A menekültekkel kapcsolatban igen sok probléma adódott elő. Voltak akik hirtelen szakadtak el családjuktól és a terület még magyar kézen volt, engedélyt kértek, hogy családjukért hazamenjenek. Volt olyan, aki látogatóban volt, amikor lakóhelyét hadműveleti területté nyilvánították, szeretett volna visszautazni. Ezekben az esetekben az alispán volt jogosult hadműveleti területre szóló beutazási engedélyt adni, de előzetesen a pécsi honvédkerület kémelhárító osztályának javaslatát kellett kikérnie. Minden esetben elutasító választ kapott az alispán, így az utazásokat nem engedélyezhette.

07 Szeptember végén a belügyminiszter a menekültügyek intézésével kénytelen volt államtitkárát, báró Schell Pétert megbízni.

08 Külön eljárást jelentett a hadműveleti kiürítésen belül a németekkel való eljárás. Itt több ellentétes rendelkezés volt érvényben, majd a kormánybiztos felsőbb rendelkezésre újból szabályozta ezt a kérdést október elején. Eszerint az Észak-Erdély területéről áttelepülő német anyanyelvű magyar állampolgárok egyenlő elbánásban részesülnek a többi magyar állampolgárral. A Dél-Erdélyből származó nem magyar állampolgár németeket zárt szállítmányban a német birodalom területére kellett szállítani. Román állampolgárokat a határon nem volt szabad beengedni.

69 Nem sokkal ezután a rendelkezés után közölte a kormánybiztos az alispánnal, hogy egy hatalmas, román területről, Dél-Erdélyből származó mintegy 15—20 ezer fős német tömeg részben Nagykároly—Vác irányából, részben Dél-Bácskából a Dunán át Tolna és Veszprém megye irányában útban van és feltételezhető, hogy a Dunántúlon akarnak letelepedni. „A m. kir. kormány döntése, hogy idegen állampolgárságú németajkú egyének Magyarországon nem telepedhetnek le." Utasította a hatóságok vezetőit, hogy az ilyen egyének letelepedését akadályozzák meg és irányítsák őket tovább Németország területére. „Amennyiben ily egyének már letelepedtek volna valamely dunántúli községben, úgy azok, ha önként a felszólításnak nem engedelmeskednek, a csendőrség közreműködésével csoportokba egyesítve nyugati irányba útbaindítandók akként, hogy egyik csendőrőrs a másik csendőrőrsnek adja át a csoportokat."'

0 Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezt a rendelkezést a kormánybiztos megbízásából Récsey Lajos ezredes október 14-én, tehát a Szálasi-hatalomátvétel előtt egy nappal adta ki. Hasonlóan a németekről intézkedett október 18-án az alispán. Közölte az alárendelt szervekkel, hogy az első tekintélyesebb számú menekülő csoportot Dél-Bácskából várják, ezek magyar állampolgár német anyanyelvű személyek. Ezekből 4000 főt a simontornyai járásban, 5200 főt a bonyhádi járásban kell végleg elhelyezni. Az ezen felüli dél-bácskai magyar állampolgár német anyanyelvűek a megyén csak átvonulnak. Megjegyezte az alispán, hogy a Bánátból menekülő német anyanyelvűek nem esnek ezekkel azonos elbírálás alá és őket a pécsi gyűjtőhelyre kell irányítani.

71 Ebben az időben már útban voltak a Bácskába korábban letelepített székelyek is. Ezek jelentős része — ha egyáltalán érintette a megyét — ekkor még csak keresztülvonult és legnagyobb részének Zala és Vas megye volt együtt gyülekezőhelyül kijelölve.

72 A hatalmas délről és keletről jövő tömeg elhelyezéséről vagy pedig a megyén történő átvonultatásáról kellett a közigazgatásnak gondoskodnia. A Duna—Tisza közéről Gerjen és Baja—Bátaszék kijelölt átkelőhelyek voltak. A Mohács felől jövőket a megyében Bátaszéken fogadták és továbbirányításukról a Pakson működő kormánybiztosi kirendeltség intézkedett. Az átvonuláshoz 133