Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

a vidéki lakosság és így érthető, hogy az új kormányban külső jelek alapján lényeges tartalmi változást nem látott. Beszállásolás és menekültügy A szövetséges hatalmak a német megszállást követően megkezdték a magyar objektumok rendszeres bombázását. A bombázás legfőbb célja a főváros volt, hiszen az ország iparának 80%-a a fővárosi és főváros környéki telepeken volt elhelyezve. A kormány a légitámadások következményeinek csökkentése érdekében mindent megtett. A főváros lakosságának csökkentése érdekében főleg az asszonyokat, gyermekeket a bombatámadásoknak kevésbé kitett vidékre költöztette. Igen jelentős volt a Tolna megyében elhelyezett családok létszáma. Bár összefoglaló megyei adat nem áll rendelkezésre, de jellemzésül szolgáljon a tamási főszolgabírónak egy májusi és egy júniusi jelentése. Eszerint csak ebben a járásban május 6-án 1892, egy hónap múlva, június 3-án 2067 ilyen kitelepült személy tartózkodott.

87 Dunaföldváron a nyár folyamán közel ezer légoltalmi kitelepített kapott ideiglenes otthont.

88 A gyönki járásban is problémát jelentett a budapesti menekültek elhelyezése.

89 A menekült-kérdés teljes kibontakozása azonban nem a légoltalmi okokból kitelepültek elhelyezésével és ellátásával kapcsolatos. Ez a kérdés a hadműveleti kiürítéssel és az ország hadszíntérré válásával lett a megye igen nehéz problémája. Bár a központi szabályozás a Lakatos-kormány idején, szeptember 6-án jelent meg és rendezte a hadműveleti kiürítés végrehajtását,

90 mégis mivel a megyét ez a kérdés lényegesen október hónaptól érintette, ennek kihatásaira és jellemzésére a következő fejezetben fogunk visszatérni. 1944. szeptember vége, október eleje táján a lakosság magatartása már tükrözte, hogy a Szovjetunió Vörös Hadseregének az ország határához való megérkezése és az első magyar területek felszabadítása meghatározta a következő hetek eseményeit. A keleti országrészekből megindult hadműveleti kitelepítéssel, az utolsó tartalékok behívásával és mind több és több katonai alakulatnak a megyében történt elhelyezésével, a a hadikórházak számának és befogadóképességének emelésével mindenki tisztába jött, hogy a realitásokkal komolyan számolni kell. Előre látható volt, hogy a megye előbb-utóbb hadműveleti területté válik. 1944. október 21-el a felszabadító csapatok Bajánál elérték a megye határát és itt a német és magyar csapatok átszorultak a Duna jobb partjára. A front sebesültjeit most már a szekszárdi kórházba és hadikórházba szállították be.

81 A felszabadító csapatok közeledtére a közvélemény érthetően reagált. A szovjet felszabadítás eljövetelét mind többen hangoztatták. Egy pesti kibombázott október elsején Szakály községben, amikor hiába állt sorba, hogy családjának húst szerezzen, azzal a kijelentéssel távozott, hogy nem baj ha nem adnak húst, közeledik Sztálin csapata és akkor már lesz. A csendőrség letartóztatta és Szekszárdra kísérte, a vizsgálóbíró azonban családos voltára tekintettel nyomban hazabocsátotta.

92 Egy tolnai asszony azért került az ügyészség elé, mert október 10-én kijelentette, hogy a németek az utolsókat rúgják és nemsokára felelősségre vonják azokat, akik a náci intézkedéseket támogatták.

93 Nagymányokon október 12-én a csendőrség őrizetbe vett egy kaposvári lakost, aki „azt a köznyugalmat zavaró hírt terjesztette, hogy a magyarok letették a fegy120