Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

veri, a fronton egy magyar katonatiszt azt a parancsot adta, hogy a katonák menjenek haza, mert vége a háborúnak, a magyar kormány lemondott." A terheltet egy napig őrizetbe vették, majd szabadon bocsátották."'

1 Bár ilyen híresztelések voltak, az október 15~i események bekövetkezte azonban a lakosságot váratlanul érte. A váratlan fordulat, mint látni fogjuk, merőben más volt kihatásaiban, mint az 1944. március 19-i fordulaté. A féléves német megszállás a Sztójay-kormány határozott nácibarátsága, a Lakatoskormány bizonytalan vonalvezetése és nem utolsó sorban a Vörös Hadsereg hazánkban történt megjelenése, a hatodik éves háború megelégelése már más hatást és más aktivitást váltott ki. Októbertől a felszabadulásig 1944. október 15. eseményei, a színfalak mögött történteket is beleértve sokkal ismertebbek, mint a március 19-i német megszállás körüli események. A megyében is, mint országszerte az előkészítés nélkül elhangzott kormányzói nyilatkozat meglepetést, de egyben megnyugvást és reményt keltett. Az előzetes eseményekről a nagyközönségnek tudomása nem voltOktóber 15 hatása A rendőrség ügyeletes tisztje — ismét Terényi Dezső — a reggeli szolgálatátvételkor elődjétől azt a különleges intézkedést vette át, hogy a rendőrlegénységet együtt kell tartani. Ekkor kb. 160 főnyi rendőrlegénység teljesített szolgálatot Szekszárdon. Az Erdélyből és Délvidékről ideirányított rendőregységek legénységét is beosztották helyi szolgálatra. A rendőrség rádióügyeletese hallgatta a kormányzói deklarációt és hadparancsot. Nem sokkal ezután rejtjeles táviratot kaptak, hogy készüljenek fel egy esetleges német fegyveres akcióra. A rendőrség felszerelését képező gépfegyvereket a kapitányság és a rendőrszállás előtt felállították. A tiszti személyzetet a kapott rendelkezések szerint riasztották. Kora délután a kapitányságra a városból szórványos lövöldözés hallatszott be. Mint megállapították, a németek levegőbe lőttek és az volt a céljuk, hogy a lakosságban félelmet, pánikot keltsenek.' A kormányzói deklaráció, mint az előző tanulmány is kifejtette, megmozgatta azokat az erőket, amelyek már eddig is készen állottak arra, hogy lehetőség esetén a fasizmussal szembeforduljanak. Itt gondolunk elsősorban a K. Balog János által írt tanulmányban szereplő Senye—Dániel-féle október 15-i megmozdulásra, továbbá Gyönkön a dr. Arbanász Zoltán által kezdeményezett akcióra. Ez a két megmozdulás nem volt egyedülálló a megyében. A legújabb kutatások alapján Szekszárdon még két, ugyanezen a napon lezajlott, de egymástól független kezdeményezésről szereztünk tudomást. Az egyik akció a honvédségen belül a rendőrség közreműködésével zajlott le, erről a város lakosságának is tudomása volt. Az akció kulcsszerepet játszó személye Isépy Andor volt tüzér százados,

2 segítői Mentz János tanár, tartalékos főhadnagy, ez időben állomástiszt

3 és Terenyi Dezső volt detektív, az aznapi ügyeletes rendőrtisztviselő' lényeges vonatkozásaiban egyező visszaemlékezéseiből az esetet a következőkben lehetett rekonstruálni: L21