Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

erő kimeríthetetlen és technikai fölényben van. Azt is mondta, hogy a szövetségesek bevonulásuk után népszavazást fognak tartani az államformát illetően. Mindezeket egy nagyon jó barátjától hallotta — vallotta —, aki a kabinetirodában vezető pozícióban van/'

3 A tamási vonaton a csendőrség ellenőrzést tartott és feljelentést tett egy budapesti lakos ellen, mert nagy mennyiségű ruhaanyagot és textilárut hozott le vidéki ismerőseihez. Meghallgatásakor az illető kijelentette, hogy most (1944. március 10.) Budapesten menekülési láz uralkodik. Attól való félelmében, hogy hamarosan bombázás lesz és ingóságai tönkremennek, szállította le értékeit vidékre. A csendőrség valótlan hír terjesztéséért feljelentette, az ügyészség azonban az eljárást megszüntette, mert véleménye szerint a kijelentés nem képezett vétséget."

4 A katonaság elleni hangulatra mutat egy dunaföldvári ügy. Egy főhadnagy a gyakorlatozó leventecsapatot erőteljes hangon utasította a rendes gyakorlatozásra. Egy néző a következő kijelentést tette: „Itthon megbújó taknyos fiatalok, itt tudnak a leventékre kiabálni." A leventeintézmény elleni izgatás vádiát az ügyészség nem tartotta fenn, hanem az ügyet a járásbírósághoz tette át annak tisztázása végett, hogy becsületsértés vétsége nem forog-e fent." A paksiak egyébként ebben az időben sokat szerepeltek az ügyészség előtt. 1944. április 14-én a Sánta-féle kocsmában, amikor a rádió a szovjetek előnyomulásáról mondott híreket, egy személy a következő kijelentést tette: ,„Éljen, ez aztán hadsereg", majd kezét összecsapva adott kifejezést afölötti örömének, hogy a szovjetek előnyomulnak. A csendőrség feljelentését a szekszárdi ügyész az ügy súlyosságára való tekintettel a pécsi ötös tanácshoz tette át.

56 Szeptember—októberben már napirenden voltak a szovjeteket váró megnyilatkozások. Ezekkel a megnyilatkozásokkal legtöbbször összefonódott a németek és nyilasok szidása.

57 A megszállás első percétől kezdve a németek határozott követelése volt az állami apparátusban és általában a közéletben, valamint a hadseregben a nekik nem megfelelő vezetők leváltása. Veesenmayer — Ribbentrop utasítására — számtalanszor tárgyalt Sztójayval és Horthyval a katonai és polgári vezetők leváltásával kapcsolatban:'* Az állami életben, tehát polgári vonalon a németek közvetlen figyelme csak a kiemelkedő vezető beosztásban levőkre terjedt ki, így a minisztériumokban az államtitkárokra, a külső szolgálatot ellátóknál pedig a főispánokra, alispánokra és polgármesterekre. Tolna megyében a főispán és az alispán, valamint a főszolgabírók megmaradtak helyükön. Vendel István szekszárdi polgármestert Zentára helyezték át.'

1 Az áthelyezést nem fogadta el és nyugdíjazását kérte.

60 A város augusztus 8-án búcsúztatta az ellenforradalom győzelme óta vezető tisztviselőjét.'

1 Polgármesterré a belügyminiszter dr. Tarlós Károly volt szekszárdi nyilvántartót, ekkor zombori aljegyzőt nevezte ki.'

1

" Ünnepélyes beiktatása az 1944. augusztus 12-én megtartott rendkívüli közgyűlésen történt.

GJ A beiktatáson részt vett az alispán, mintegy 8 katonatiszt, 4 rendőrtiszt és egyéb meghívott vendégek is. Az ünnepi beszédet dr. Leszley Alajos képviselőtestületi tag tartotta, aki a következőkkel kezdte beszédét: „Nemzettestvérek! Bajtársak! Tudom, hogy szokatlan a megszólítás ezen a helyen és talán első ízben hangzott el, de én tudatosan használom egyrészt azért, hogy nemzeti szocialista világnézetünknek ezzel is kifejezést adjak, másrészt ezzel is érzékeltetni szeretném azon meggyőződésünket, hogy a város történetében új élet, új korszak kezdődik. Amint 1944. március 19. fordulópontot jelent nemzetünk életé8* 115