Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

(Bács-Bodrog) vármegye a háborús tevékenységgel közvetlen kapcsolatba került és ott már különleges közigazgatási szabályok érvényesülnek. Ő is munkaerőproblémáról számolt be. A cséplést már csak honvédelmi munkára való igénybevétellel oldották meg, ugyanígy lehetett a fuvarosszükségletet is biztosítani, sőt kényszereszközök alkalmazására is hivatkozott.

45 Hasonló volt a helyzet Pakson is. A főszolgabíró megállapította jelentésében, hogy az aratás és a cséplés szeptember elejére is csak nehezen fejeződik be. Itt is 18 esetben kellett munkaszolgálat címén kirendelni mezőgazdasági munkaerőt és 7 embert munkamegtagadás miatt rendőrhatósági őrizetbe vettek, illetve felügyelet alá helyeztek. „Majdnem minden esetben karhatalommal kellett a munkábaállítást biztosítani." A munkásság hangulata általában — szerinte — nem kielégítő, izgatott, alaptalanul (így!) követelőző. „Hiányként állapítom meg, hogy semmiféle nemzetvédelmi szervezés nincs az esetleges felforgató törekvésekkel szemben. Pedig 1918—1919 példája jó emlékeztető."

16 A dombóvári főszolgabíró burkoltabban fejezte ki magát: „Dacára a háború és annak mind közelebb jutása folytán érezhető kihatásnak, a hangulat elég nyugodt."

17 Ezek az 1944 szeptemberében keltezett jelentések, egyik ilyen, másik olyan módon tárják fel azt a levertséget, mely tapasztalható volt. Mindegyik kiemeli, hogy ezek a háborús viszonyokból adódnak elsősorban. Egyik-másik jelentés részletesebben is elemzi ezeket a problémákat. A paksi jelentés közellátási problémákat emel ki. Hiányolja, hogy kevés a lábbeliutalvány és megjegyzi, hogy megoldásra vár a gazdakönyvvel nem rendelkező falusi lakosság textilellátása. Súlyos probléma a lakosság húsellátása. „A kevés vágás miatt egyes társadalmi réteg teljesen kiszorul a húsellátásból, ami bizony elkeseredést és gyűlöletet szül." Javasolja, hogy a paksi példához hasonlóan a falvakban is vezessék be a húsjegyet.

48 Csaknem azonos módon számol be a dombóvári jelentés is. „A gazdakönyvvel el nem látott része a lakosságnak az, mely alig tudja — különösen a szegényebb rétegében — a ruházathoz szükséges anyagot megszerezni, nem is szólva a lábbelik terén érezhető hiányokról."

19 Kezdődő problémát vetett fel a dunaföldvári jelentés: „A kirendeltség területére a bombatámadások veszélye elől kitelepültek száma az ezret megközelíti, melyből egyharmadrész Bölcske községre esik, míg a többi Dunaföldvárra." Ugyancsak jelentette, hogy mintegy 800 főnyi német katonaságot és egy 200 személyes kórházat is elszállásoltak a községben.

50 A menekültek problémája ekkor kezd előtérbe kerülni. A gyönki főszolgabíró is felvetette ezt a kérdést. Jelentette, hogy a járást a budapesti IX. kerület felvevőhelyéül jelölték ki. Onnan olyan egyének jöttek, „akik a földművelő lakosság között fel nem szívódnak és igen gyakran csak követelésekkel lépnek fel."

51 A dombóváriaknak is problémát jelentettek szeptember elején a menekültek. 11 moldvai csángó család érkezett, akiknek segélyezéséről, elhelyezéséről az elöljáróság útján intézkedtek. 88 lengyel polgári menekültet fogadtak be. A főszolgabíró, mint jelentette, biztatást kapott a honvédelmi miniszter kiküldöttjétől, hogy a járásba több menekült nem kerül.

12 Természetesen ez az optimista kijelentés minden alapot nélkülözött, hiszen a menekültek a megyét tulajdonképpen ezután lepték el. A lakosság magatartása már az eddigi jelentésekből is felmérhető volt. Felmérhető azonban úgy is, ha megnézzük azokat a megnyilvánulásokat, melyekkel a lakosság magatartásával reagált. Egy paksi lakos ügyészség elé került, mert nyíltan hangoztatta, hogy a németek a háborút elvesztették, az orosz had114