Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

tének biztosítása volt és a hadműveleti célok megvalósítását polgári vonalon garantálnia kellett. A bírákat és ügyészeket kivéve valamennyi közalkalmazott felett — a felmentési jogot is beleértve — rendelkezési joga volt. Rendészeti intézkedéseket tehetett, határozatokat semmisíthetett meg, a mozgást korlátoz­hatta. Ezeken a területekén az önkormányzati jog gyakorlása szünetelt, a köz­igazgatási bizottság jogköre a főispánra, a törvényhatósági bizottságé az alis­pánra, a városi képviselőtestületeké a polgármesterre, míg a községi képviselő­testületek hatásköre a főszolgabírókra szállt át. Átruházás, vagy a miniszté­riummal való kapcsolat megszűnése esetén a kormánybiztos gyakorolhatta a minisztériumi jogkört is. A rendelet polgári és katonai hatóságok közötti viszonyt az egyenlő szintű szervek együttműködésében határozta meg. A katonai parancsnokságokat azon­ban felruházta a kezdeményezési jogkörrel, melyre a polgári hatóság köteles volt intézkedni és azokat szükségesség és célszerűség szempontjából felül nem vizsgálhatta. Megteremtette a rendelet a közvetlen katonai közigazgatás lehetőségét is arra az esetre, ha veszélyeztetés, illetve kiürítés miatt a polgári hatóságok nem működnének. Ebben az esetben a katonai közigazgatási hatóságok rendelkezései­ket katonai szervekkel foganatosíthatták. 6 E rendelet jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha az április 12-én alá­írt, de április 1-i hatállyal életbelépett és az ország egy részén e szabályozást életre hívó másik rendeletet nézzük. 7 Ez a rendelet Ung, Bereg, Ugocsa és Mára­maros vármegyékre, valamint a mellettük fekvő három közigazgatási kirendelt­ségre és Ungvár városra, valamint Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Kolozs, Maros-Torda, Csík, Háromszék, Udvarhely vármegyékre, végül Kolozsvár és Marosvásárhely törvényhatósági jogú városokra kimondta a hadműveleti terü­letre vonatkozó különleges szabályok életbeléptetését. Ezzel tehát a március 25-én a németek által kijelölt terület magyar közigazgatási viszonylatban had­műveleti területté vált. A sebtében alkotott jogszabályt nyilván helytelenül alkalmazták, mert a belügyminiszter április 21-én értelmező rendeletet adott ki. Ebben leszögezte, hogy a hadműveleti területi kormánybiztosnak nincs jogában egyelőre a mi­nisztériumi hatáskört gyakorolni, mert egyrészről a minisztérium ezt rá nem ruházta át, másrészről azt spontán nem ragadhatta magához, mivel a minisz­tériummal az összeköttetés nem szakadt meg. A belügyminiszter rendelete két lényeges vonást emelt ki: Az egyik, hogy a kihágási ügyekben a kormánybiztos nem járhat el a minisztérium helyett III. fokú hatóságként, másik, hogy a meg­üresedett állások betöltéséről csak ideiglenes jelleggel gondoskodhat, végleges betöltés a minisztérium hatáskörébe tartozik. 8 Feltételezhető, hogy a hadmű­veleti kormánybiztos a rendészeti és a személyi ügyekben még a minisztérium által is túlzottnak minősített tevékenységet fejtett ki. Mindezt azért tartottuk szükségesnek részletesen ismertetni, mert az alaprendeletből és a magyarázatból kétségtelenül kitűnik, hogy a kormány nem kívánta ekkor még a centrális irányítást a helyi — bár kormánybiztos által ve­zetett — regionális szabályozással háttérbe szorítani. Ez a törekvés szemben áll, mint majd látni fogjuk, a nyilasuralom alatti felfogással. Akkor ennek éppen ellenkezője érvényesült. A közvetlen harctérré válás bekövetkeztéig a kormány ezeken a ren­deleteken nem is változtatott és így joggal tételezhetjük fel, hogy elsősorban katonai jellegű volt a szabályozás és csak másodsorban voltak politikai indokai. 110

Next

/
Thumbnails
Contents