Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

got, ekkor lesz direktóriumi elnök Riegl Alajos.

1

'

7 A feszült bonyhádi helyzetre utal, hogy a június 24~i ülésen szóvá teszik, a postai megbízott egy rémhír hallatára helyét elhagyta. Riegl elnök kijelenti, hogy az intéző bizottságtól távol áll minden gyengeség.

,as Nemegyszer nyomot lehet találni a reakció működésére is. Nagykónyiban a július 7-i tanácsülésen Szőke Lajos tanító a tanács egyik tagjának szavaira ezt mondta: „Ez szamár beszéd", amikor pedig tiltakoztak ez ellen, azt kiáltotta: „Nem félek maguktól, majd találkozunk még".

w A tanács feljelentette a megyei intéző bizottságnál és fegyelmi eljárást kért ellene. Űgy látszik, a megyei intéző bizottság az eljárást nem indította meg, vagy nem kellő eréllyel, mert a július 26-i ülés jegyzőkönyve megörökíti, hogy nyíltan izgatott a tanácskormány ellen. Újból fegyelmi eljárást kérnek ellene. A régi rendhez szokott és ahhoz most is ragaszkodó falusi kisgazdáknak — írják — a tanácskormány részére való megnyerése a községi munkástanácsnak amúgy is nehéz munkát okoz s ezt teszi Szőke lehetetlenné.

1

''" A tanácskormány mindent megtett elsősorban Budapest, de a többi nagyvárosok éhező munkásságának ellátására. A faluhoz fordult segítségért. Megyénkben két ilyen lényeges kampányt szervezett a megyei intéző bizottság: a szarvasmarha-állomány 5, a sertésállomány 3 %-ának felajánlását. A falusi lakosság egy része megérti a kezdeményezést. Pincehelyen,

1

''

1 illetve Bonyhádon"'

2 bár leszögezik, hogy a községek saját maguk is ellátási problémákkal küzdenek, mégis fel kell kutatni a felesleget. A direktóriumok jó munkája eredményeképp a megye sok községéből igen jelentős szállítmányok indultak el.

1

'"

1 Ezt a munkás—paraszt szövetség nevében és érdekében kért és adott segítséget a falu polgári elemei, a módos gazdák nem nézték jó szemmel és ahol lehetett, igyekeztek sikerét akadályozni. Igen jellemző erre a pincehelyi tanácsjegyzőkönyv, mely a vámgabona beszállításával kapcsolatos tárgyalásokat örökíti meg. Pincehely tanácsa a május 16-i ülésen foglalkozott a kérdéssel. „Az intézőbizottság érezve a jeladat súlyos voltát, a vámgabona leszállítására nem vállalkozik, annál is inkább, mert a tanács és a nép hangulatát ismerve, a község jól felfogott érdeke ellen cselekednének, ha ezen rendelkezést végrehajtanák, viszont felettes hatóságaikkal jönnének ellenkezésbe, ha a rendelkezést nem hajtanák végre, azért állásukat, amelyet a tanács bizalmából bírnak, a tanács rendelkezésére bocsátják." Ezek után az elnök Kránitz Márton veszi át a szót. Elismeri a direktórium eddigi jó munkáját, majd így folytatja szavait: „ .. .most sem akarják megtagadni a felettes hatóság rendelkezésének végrehajtását, azonban kell, hogy az utolsó percben felemelje szavát, s tudomására hozza a vármegyei intéző bizottságnak, hogy a főjegyző elvtárs által előadott rendelkezés végrehajtása felborítja az egész községben a rendet, ezt ő sem felfelé, sem lefelé magára nem veheti, kéri a tanácsot, mentse fel további működése alól..." w Hasonlóan szólal fel a másik intéző bizottsági tag is, Sarkantyú Gábor, majd Szüli Sándor is, — „ő régi szervezett munkás" — inkább lemond, minthogy „az éhező nép szájából kivegye a kenyeret". A gyűlés a jegyzőkönyv szerint drámaivá vált, a főjegyző megállapítja, hogy a vámgabona összesen 19 977 kiló, még a község ellátatlanai részére is kevés. Űgy határoznak, hogy kérik a beszállítás elengedését, ha ezt a kérést nem teljesítik, a tanács lemond.

14

' Hasonlóan kiéleződik a helyzet június 25-én, amikor a szarvasmarha- és sertésbeszállításról tárgyalnak."

0 Glück Péter viszi a hangot és kijelenti, hogy •21 szarvasmarhát és 70 db sertést beszolgáltatni lehetetlen. Ő és mások hozzá255