Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Tolna megye első íziben az 1797. évi május 8. napján Szekszárdon tartott közgyűlésében foglalkozott a nemességet fegyverbe szólító királyi kézirattal. Kimondotta ez alkalommal a közgyűlés, hogy a lustrákon (szemléken) a nemesek személyesen kötelesek megjelenni. Megállapította, hogy a nemesek és földesuraik közül kik tartoznak saját személyükben részt venni a felkelésben és az arra kötelezetteknek mily mérvben kell a felkelés költségeihez hozzájárulniok. Egyben, hogy a felkelő sereg kiállítása és felszerelése késedelmet ne szenvedjen, az első alispán elnöklete alatt működő állandó bizottságot választottak, illetve küldtek ki, amelyet felhatalmaztak a szükséges intézkedések azonnali megtételére. Ilyen bizottságot küldtek ki egyébként későbben is minden egyes felkelés alkalmával, tekintve, hogy a karokat és rendeket határozathozatal céljából hosszabb ideig együtt tartani nem lehetett.

10 A következő, a május 15-i közgyűlés — az országos kivetésnek megfelelően — „egy legalább 100 főből álló nemesi lovasszázad kiállítását határozta el". A század parancsnokságát — a nádor hozzájárulásával — Festetits Péter lovaskapitányra bízták. Rajta kívül még két főtiszt (fő- és alhadnagy), az alacsonyabb rangú tisztesek közül egy strázsamester (őrmester), hat káplár, egy patkoló kovács, egy kürtös, egy sebész és egy tábori káplán képezte a század törzsét." Tiszteket, részben altiszteket is, ez első alkalommal még a sorhadtól vezényeltek át a századhoz, tekintve, hogy a felkelők között ekkor még alig akadt olyan tiszt (altiszt), aki előzetesen már szolgált és kellő kiképzésben részesült volna az állandó hadseregben. A legénység főleg nemesekből és néhány olyan „tisztesebből" állott, akiket egyes földesurak állítottak maguk helyett. A csapatot a nádor, mint főparancsnok, Baranya, Győr, Somogy és Veszprém megye csapataival együtt a 4. nemes felkelő lovasdandárba osztotta be, amely Eszterházy János dandártábornok vezénylete alatt vonult hadba.

12 A század egyenruhája a megyei közgyűlés rendelkezése szerint: „sötétkék dolmány, laibli és nadrág, a dolmány 3 sor sárga gombokra, egy rendbeli vörös szőrzsinórra, sujtás nélkül, kerek sötétkék köpönyeg, fekete sarkantyús csizma sinorral, fekete nyakravaló és fekete magyar süveg. Felszerelése: paripanyereg, nyeregszerszám, feszítő zabiával, hermecz szijjakkal, pisztol-tokkal, albrakostarisznyával, kefével, vakaróval, 3 öles futráskötéllel, karddal, kardmarokszíjjal, pár pisztollal, fokossal, vagy csákánnyal, mélyet a nyeregfőben fognak tartani. Mantl-zsák oly posztóbul, a milyen.lesz a nyeregterítő, továbbá nyeregpokróc és végül egy zsák." „A Nemes Vármegye pedig fog szerezni azoknak, a kiknek ezek a következendők még nincsenek és annak árán fognak a meg vevők által fizettetni úgy mint: süvegre való vitézikötést vörös szőr sinorbul, azon kívül a süvegre bőrbül árnyéktartót, kék vászony ingeket, nyeregtakarókat, lódingokat (a puskába való kész töltések tartójának német eredetű neve a régi magyar katonanyelvben). Ezeken kívül mantl-zsákokat, kardokat, lökötő-cövekeket, vörös tarsolokat, azokon sötétkék posztóbul C. T. (Gomitatus Tolnensis = Tolna megye kezdőbetűi) bötüket, nyeregtakarót mákszínű posztóbul vörössel bé foglalva."

13 A megye felkelő csapata tehát — mint akkor általában más megyékben is — Tolna megye színeiben készült sötétkék-meggypiros zsinórzatú egyenruhában vonult hadba. Az egyenruha elkészíttetése, a felszerelés és a fegyverek beszerzése, az alkalmas lovak kiállítása azonban oly sok időt vett igénybe, hogy a felkelő csapat csak az április 18-án megkötött fegyverszüneti megállapodás után három hónappal, vagyis július hó első felében indulhatott útba. Amikor is ponyvával 7 Tanulmányok Tolna megye történetéből 97