Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A prediálisok személyes jogállásukat tekintve kétségkívül a nemességhez tartoztak s mindig élesen elkülönítik őket a törvények is a nem nemesektől.

25 De ugyanakkor gyakran éles az elkülönítés az országos nemesektől, a király nemeseitől. Nemességük tehát nem volt vera nobilitas. Ha a király egyházi prediálist országos nemessé tesz, a jobbágyoknál szokásos formulát használja „conditione ignobilitatis eximendo nobilitaverimus".

20 Személyes jogok tekintetében a prediálisok is több vonatkozásban élvezték az országos nemesek jogait: esküjük annyit ért, mint az országos nemeseké,

27 éppúgy szerepelhettek vizsgálatoknál, idézéseknél, birtokba iktatásoknál, peres és peren kívüli cselekményeknél, mint királyi emberek. Zsigmond e jogokkal 1409-ben különös kegyelemként ruházta fel a kalocsai érsek prediálisait. Holub József véleménye szerint kétségkívül régi szabadságaik voltak ezek, mert ugyanazokkal éltek már régóta, mint ugyancsak Zsigmondnak 1411-ben kiadott megerősítő leveléből látjuk, az esztergomi érsek prediálisai és megvolt ez a joguk a zágrábi püspök prediálisainak is.

2S A szekszárdiak, akik általában a kalocsai érsek prediálisainak jogállásában osztoztak, feltehetőleg élvezték ugyanezeket a kiváltságokat.

29 A XVI. század közepén már törvényben olvassuk, hogy Magyarországon és. Szlavóniában élő összes prediálisoknak a vérdíja és esküje egyenlő értékű volt a birtokos nemesekével (1567:XIV.tc.) A prediálisok kötelezettségei A prediálisok jogai és kötelezettségei a prediális birtokhoz fűződtek. A kötelezettségek közül legfontosabb kétségkívül a katonáskodási kötelezettség volt. A prediális nemesség intézményének az egyházak részéről való létrehozását és későbbi fenntartását éppen a katonai szolgálat indokolta. Az egyházak birtokközpontjait képező várak szükséges hadi szolgálatainak biztosítása mellett a banderiális hadrendszer, majd a telekkatonaság kiállításának kötelezettsége tette szükségessé a prediális birtokok fenntartását s ezek a török idők előtt az egész országban el voltak terjedve. A személyes hadi kötelezettségnek sok nyoma van még a török háborúk alatt is. A bácsai prediálisok egy memorandum kapcsán 1822-ben bizonyítják, hogy a győri káptalan 1663-ban Szent Háromság vasárnapja utáni köznapon tartott gyűléséből harcra küldött egy káptalanbelí urat, 20 lovast, 15 gyalogos katonát és a bácsai prediálisokat. 1682 szeptember 19-én a győri káptalan ugyancsak a török ellen elküldte ismét a bácsai prediálisokat. 1684 június 23-án is kivonult egy káptalani úr négy lovassal és a bácsaiakkal.

30 Pázmány érsek korából ismerünk egy instrukciót az esztergomi palatínusok számára. Ebben találjuk az előírást: „...hadjárat idején... gondja legyen, hogy a prediálisok, akikkel jön a hadjáratba, jól jel legyenek szerelve".

31 A XVII. században tehát még az esztergomi prediálisok részt vettek a harcokban. Ennek ellenére már a XIV. század közepétől előfordul a hadkötelezettség megváltása. Helyenkint a prediálisoknak választásuk van, hogy bevonuljanak vagy megváltást fizessenek.

32 A győri püspök nemeseinek is 1358-ban joguk volt választani, vajon katonáskodni akarnak-e vagy pedig ezt meg akarják váltani 4, egy másik alkalommal 3 márkával.

33 A pannonhalmi főapát füssi 9