Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Á Sárvíz túloldalára tekintve innen, Bikácsot láthatjuk, melyre vonatkozóan megszaporodtak az írásos források az Árpád-kor óta.

210 A mai falu határában talált lelőhelyek egyikét sem azonosíthatjuk teljes biztonsággal az egykori településsel, melynek 1350 körül Ugali Pál volt a birtokosa, de már 1385 előtt minden valószínűség szerint más kezébe ment át.

211 1375-ben a felét Dobi Demeter hagyatékaként annak lányai kapták.

212 A gyakran változó tulajdonosok sorában a hűtlenné vált Lackfiak után a Kanizsaiakat találjuk,

213 de 1450 körül már a Berzenczey családé itt egy részbirtok.

214 1507-ben részbirtokot kap itt II. Ulászlótól Murgai Miklós és neje.

215 Területünk legészakibb pontja Simontornya — a vár és a település; Utóbbi a korszakunkban már mezőváros (oppidum).

216 A vár az Anjou-korban nagyhatalmú tulajdonosaik (a Lackfiak) kezében jelentősen átépülhetett. Vessünk egy pillantást Madocsa szerzeteseire is. A XIV. századi oklevelekből többnyire csak az apátság birtokügyeiről értesülhetünk.

217 A kegyúri jogot a XV. század előtt a maróti hercegek, a XV. század elején pedig Máté, machoviai herceg gyakorolta.

218 A kolostor épületei az 1420/30-as években düledezőfélben voltak már, mikor György apát helyreállíttatta. De a kolostor tekintélyének emelésére is volt gondja, ugyanis korábbi privilégiumok megerősítésével az apátságot a pápa kivette a pécsi püspök joghatósága alól és közvetlenül az esztergomi érsek igazgatása alá rendelte.

210 De nem sokáig tartott a virágzás, mint azt egy 1440ből származó supplicatio is mutatja.

220 A kolostori fegyelem meglazult, az épületek romlottak, a birtokok száma is megfogyatkozott.

221 Ezért IV. Sixtus pápa 1474-ben a kegyúr (Máté macsói bán) előterjesztésére Gyulai Gergely váradi kanonoknak adta a konvent nélküli apátságot, s az új apátot kötelezte a düledező épületek kijavítására.

222 A század vége felé olasz származású apátot kapott Madocsa, akkor már Domonkos-rendivé vált monostora. Cataneus apát a királyi könyvek miniátora volt. Működését okleveles adatok alapján 1498-ig követhetjük.

223 Ezt követően okleveles adataink hiányoznak az egykor nagyhírű rendházról .

m Török kor A mohácsi csatavesztés után a Budáig vonuló szultáni hadsereg nem okozott kigyógyíthatatlan sebeket a megye testén. Területünk sorsa véglegesen csak 1541-ben és a következő egy-két év során pecsételődött meg. Az egész megye voltaképpen nagyobb és hosszabban elhúzódó és meg-megújuló harcok nélkül — tehát a körülményekhez viszonyítva elenyésző pusztításokkal — került török kézre. Ennek jelentősége akkor érthető igazán meg, ha elgondoljuk, hogy Komárom vagy Veszprém megye másfél évszázadig állandó harcok és tervszerűnek mondható pusztítások színtere volt. Mivel egyik fél seni tudta soha teljes egészében, hosszabb időre meghódítani, ezért igyekeztek egymás számára használhatatlanná tenni. De Tolna fenti előnye egyben végzetét is jelentette. Ugyanis a megye a fő utánpótlási vonalba esett, az ezt elvágni akaró magyarok a területet rendszeresen pusztították, nem nézve azt, ki a török, ki a magyar. Ennek a küzdelmes, fel-fellendülő, de végül törvényszerűen lehanyatló életnek a kezdeteit, a végvári küzdelmek ellentmondásos69