Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

•Volna" akkor hinni, hogy ilyen gazdag csokorrá jognak virulni a Levelek Írisz koszorújából?"

11 S hozzátette: „A művelt magyarság már régen a kebelére ölelte (ti. Babitsot. Cs. L.), mert megérezte benne a Kelet fiát és a Nyugat kultúráját." A Tolnamegyei Újság válaszként ezeket mondatja Babitscsal: „Bajjal és babérral teljesek a magyar költő évei, de én mégsem panaszkodhatom. Van babér, több mint érdemelném. A magyar költő nemcsak saját érzelmeinek dalnoka, de szerencsétlen nemzetéé is. Föltépi a sebeket, saját fájó sebeit, de föltépi gyakran nemzete sebeit is. Ha úttörő voltam, csak rögös gyalogösvényt törtem, de remélem, a keskeny ösvény hatalmas úttá fog idővel épülni az emberi szellem diadalmenete számára." Biztosak lehetünk benne, hogy a szó szerinti idézetként közölt szavak, ahogy berlini beszédénél is, így soha nem hangzottak el, azt viszont nem tudtam megállapítani, hogy a Tolnamegyei Újság milyen forrásból vette értesüléseit, s ki fogalmazta hírré Babits beszédeit. Ugyanez vonatkozik a Kisfaludy Társaságban mondott székfoglalójára is. Mert a következő év elején, bár nagy viták után, beválasztották a Társaságba, ahol Benedek Elek helyét foglalta el. A Társaság jobbára a korszak hatalomhű, tehát reakciós íróit gyűjtötte egybe, s Babits megválasztásakor nemcsak a hagyomány szállt szembe a modernséggel; Babits tanácsköztársasági múltjával is szembe kellett nézni. Babits tagsága annyit is jelentett, hogy ,.megbocsátják" múltját. Babits, bár elfogadta a tagságot, nem érezte egy pillanatig sem, hogy ezért „viszontszolgálattal" tartozik, s a Kisfaludy Társaság dilettánsai, mint József királyi herceg, Sajó Sándor, Jakab Ödön, Szávay Gyula, vagy a hírhedt Pékár Gyula soha nem kapott helyet a Nyugatban. A Tolnamegyei Újság az esemény kapcsán közölte Babits életrajzát: „A kiváló költő Szekszárdon született és a gimnáziumot Pécsett végezte, ahol néhai atyja táblabíró volt. Tanári oklevelének megszerzése után először Baján, majd Szegeden és Fogarason tanított. Itt tűnt fel első irodalmi munkáival. Első verses könyve, a ^-Levelek írisz koszorújából^ 1909-ben jelent meg. Nemsokára Budapestre került a kőbányai gimnáziumba, ahol 1917-ig működött. Közben megjelent két újabb verskötete, a »Herceg, hátha megjön a tél is« és a »Recitativ« és regénye, »A gólyakalifa**. Két új nagy regénye jelenik meg gyors egymásutánban: a »Tímár Virgil fia« és a »Kártyavár«. Ujabb verskötetekkel is jelentkezik, majd lefordítja Dante »Isteni színjátékát^, amelyről Rákosi Jenő a legnagyobb elragadtatás hangján emlékezett meg. Legutóbb »A halál fiai« című regénye jelent meg, mélyben sok a szekszárdi vonatkozás. Babits Mihály modern irodalmunk egyik legérdekesebb jelensége. Arany követője a műgond és a technikai virtuozitás terén, egyébként a szimbolista irány híve. Mint regényíró az élet való színeivel fest, de a stílusművész kifinomult ízlése tompítja naturalizmusát. Babits Mihály, aki édesanyjánál és testvéreinél évente hosszabb időt tölt Szekszárdon, a telet a fővárosban, a nyarat a Dunára néző esztergomi villájában szokta tölteni."

22 Az 1930-as év hozza meg Babitsnak legnagyobb szekszárdi sikerét, amit feltehetően elősegített a Kisfaludy Társaságba történt beválasztása is, hisz a Horthy-hatalom gesztusát láthatták benne. A Tolnamegyei Újság egy héttel az irodalmi est előtt ezt írja: „Városunk jeles szülötte, Babits Mihály, az országosan ismert költő, kiváló Dante-fordító s az új Nyugat szerkesztője, érkezik ide, a nagy magyar-szépíróval (sic!), az éppen most forró színpadi sikereket arató Móricz Zsigmonddal, továbbá a mindég kedvesen szellemes Nagy Endre újságíróval, a pajzán, jókedvű konferálás első atyamesterével, hogy a SzekszárdTolnamegyei Nőegylet meghívására, a város és vármegye sok szegényének anyagi támogathatása céljából felolvasó délutánt rendezzenek".

23 A lap meg«n* 307