Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A család A fiatal Babits nem minden büszkeség nélkül emlegette nemesi származását, deákos műveltségű családját. A Kosztolányinak írott levél

1 Ady szertelenségei kapcsán készteti vallomásra: „Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom (igen büszke vagyok rá) úgy anyai, mint apai részről; s mindkét részről a nagyapáim emberemlékezet óta megyei tisztviselők voltak (van-e magyarabb foglalkozás?), apám volt az első, aki az Állam szolgálatába lépett; de még ő is valóságos típusa volt a magyar úrnak és jogásznak. S én, aki úgy életpályámmal, mint nagyrészt műveltségemmel is (bár apámnak is — igaz, hogy csak tudományos téren — nagy modern nyugati műveltsége volt) annyira elszakadtam a családi tradíciótól, az évszázados szellemtől: napról napra jobban érzem, mily természetes és szoros folytatása vagyok becsületes magyar őseimnek."

1 A vallomásnak — túlzásaival együtt — nagy jelentősége van. A túlzásokat feltehetően az diktálja, hogy a levélben Adyval vitázik, („vájjon Ady ősmagyar családból származik-e?" — kérdi), s épp Ady ellenében hangsúlyozza nemesi származását, az évszázados szellemet. A család néhány tagja valóban szívesen használta a „szentistváni" előnevet, s a költő nekrológja is — Babitsra hivatkozva — megemlíti, hogy „a szentistváni Babusok nemességét a múlt század első éveiben írták át Somogyból Tolnába"? Egy későbbi családtörténeti kutatás Horvátországból származtatja az ősöket, azzal, hogy „nem voltak birtokos nemesek, s így előnevük sem volt".

3 A Babits név Tolnában, sőt általában a Dunántúl déli részén nem volt ritka. Szekszárd környékén a századforduló éveiben számos, egymással semmiféle rokonságban nem levő Babits élt. Egy Babits Sándor Szekszárdon érettségizett 1907-ben, majd 1913-ban Kolozsvárott tett jogi doktorátust. A tízes években Szekszárdon működött Babits Anna tanítónő, a közeli Grábócon ugyancsak élt egy kiterjedt rokonságú Babits-család, köztük Babits Alekszej, a grábóci szerb templom utolsó papja. A Tolnamegyei Közlöny egy Babits István vadőr elleni merényletről számolt be,

4 akit öt vadorzó sebesített halálra, nem sokkal később pedig egy vadorzó Babits is felbukkan: Babits Cvetkót lövi agyon a szálkai vadőr.

5 A névírás állandóan változik, ts és cs egyaránt előfordul az újságokban. Babits 1908-ig következetesen cs-t használ s barátai is így írják nevét. Az első szekszárdi Babits, a költő dédapja, 1804-ben jelent meg a városban. Mihálynak hívták, a családi feljegyzések szerint „Babics Mártony Tislér" korán árvaságra jutott fia volt, akit goromba mostohaapja, egy Horváth nevű szíjgyártó, elűzött a szülői háztól. Valószínűleg szerencséjére, mert Bécsbe került, ahol orvosi diplomát szerzett s egy ideig az insurgensek protochirurgusa is volt. Szekszárdon megpályázta a megyei orvosi állást, de egyelőre csak „Test Orvos" címet nyert, majd 1817-ben kinevezték a vármegye rendes orvosának. Jó nevű s jó jövedelmű orvos volt, aki rövid idő alatt a tekintély mellé nagy vagyont is szerzett. Híre gyorsan nőtt, néhány év alatt nemcsak megkedvelték, de a vármegye előkelői közé is számították, amit az is mutat, hogy Öreg Perczel Sándor, akinek börzsönyi házában Vörösmarty nevelősködött, komának hívta meg, mint arról saját följegyzése tanúskodik: „10. (ti. a tizedik gyerek. Cs. L.) Thodor Mihál, 1813 dec. 20. Koma Babits Mihál, kedves és leg hűb barátom, Nemes Tolna Vármegye fő és házy orvosom."

6 öreg Perczel Sándor valószínűleg előlegezte a titulust, ugyanis ekkor még csak ír 275