Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

„Test Orvos" voit, de az, hogy leghűbb barátjának és háziorvosának nevezi, annak bizonysága, hogy Tolna megyei letelepedése után tíz év sem múlt el, s már az előkelők keresték barátságát. 1830-ban halt meg s szép vagyonán tizenöt gyerek osztozott, köztük Mihály nevű fia, a költő nagyapja, aki Garay János iskolatársa volt. A sokfelé aprózódott vagyon nem nyújtott megélhetést, a nagyapa Babits tehát a vármegyénél vállalt szerény hivatalt. Ö már a szegény és óvatos polgár típusa, a szabadságharc alatt is mindentől távol tartotta magát, s „megbízhatóságát" a helytartótanács is igazolta. Felesége Blázsovits Erzsébet, egy szekszárdi céhmester lánya, s valószínűleg a nagyapa az ő révén kóstolt bele az iparba, mert egyes vélemények szerint vármegyei hivatala mellett kádárkodott is.

7 Tizenegy gyerekéből kilencet nevelt föl, köztük az ugyancsak Mihályt, a költő apját, aki 1844. december 18-án született Szekszárdon. Pécsett szerzett érettségije s naiv és jelentéktelen költői kísérletek után a pesti egyetem jogi karára iratkozott be, majd miután megkapta diplomáját, tb. megyei aljegyző lett Szekszárdon. 1876-ban már törvényszéki bíró, 1888-ban a budapesti királyi ítélőtáblához nevezték ki, s innen került 1891-ben Pécsre. 1898. május 12-én halt meg, hirtelen tüdőgyulladásban, mint a Halálfiai Sátordyja. Későn kötött házasságot, 36 éves volt, amikor elvette a nála tíz évvel fiatalabb Kelemen Aurorát. Tisztviselő és papi családba nősült, s köztük a sort a szépapa, Kelemen József nyitotta meg, aki Faddon volt nótárius és tanító, s egy kisszékelyi parasztlánnyal, Móricz Annával kötött házasságából 13 gyerek született. Babits életében a terebélyes Kelemen-család játszotta a nagyobb szerepet, s a Halálfiai minden fontosabb szereplője is közülük került ki. A faddi szépapa fia volt a literátus Kelemen József, nagyprépost és reformkori követ, aki nagy könyvtárat gyűjtött. Egy másik pap, nagyapja fivére, Kelemen László, ugyancsak buzgó könyvgyűjtő, akinek könyvtárából néhány kötet Babitsra maradt. Róla szól az Anyám nagybátyja, régi pap című vers. Egy harmadik pap is volt a családban, Nagykónyi plébánosa, akit 1900-ban szenteltek pappá, s férfikorában, 54 évesen halt meg. „Az elhunytat a szekszárdi Kelemen, Babits és Kiss családok gyászolják", — írta a Tolnamegyei Újság.

8 Babits számára a legnagyobb élményt az anyai nagyapa, Kelemen József és nagyanyja, Rácz Vicéntia jelentette. A nagyapa törvényszéki bíró volt Szekszárdon, a szabadságharcban honvéd főhadnagy, s tagja volt az 1867-ben alakult Tolnavármegyei Honvédegyletnek. Vele büszkélkedik a Kosztolányihoz írott levélben, ö a Halálfiai Rácz Józsija, regénybeli felesége pedig Cenci néni, az általa emeltetett kereszt ma is ott áll az egykori Babits-szőlőben. Még egy Kelemen kívánkozi ide, Kelemen Mihály, a nagyapa testvére, Babits keresztapja, aki honvéd főtörzsorvos volt Pécsett, de korán nyugdíjaztatta magát s attól kezdve az örökölt nagypréposti könyvtár és saját népdalgyűjteményének gazdagítása volt egyetlen gondja. Regénybeli alakja egybeolvad Ujfalussy Imrével, jó barátjával. Ök ketten élnek tovább a Halálfiai Döme bácsijában Szerteágazó nagy család volt, amely erős gyökeret eresztett: a megyei orvos dédapa a Perczelekkel került komaságba, míg az anyai ág a jómódú városi polgárság megtestesítője lett, mely gazdagsága mellett műveltségére is adott. De a felemelkedés nem folyamatos, mindkét ágon egy-két generáció után bekövetkezik a hanyatlás. A dédapa hatalmas vagyona elaprózódott, s szinte semmivé vált a sok örökös kezén, aminek arányában a Perczelek is feledték az atyafiságot. Persze a Perczelek útja is más volt: aulikus buzgalmuk, amivel feledtetni igyekeztek negyvennyolcat, a századforduló utáni években azzal ke276