Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

14-től, tehát a főispán kormánybiztos eltávolításától kezdődően nem kettős hatalmat jelentett. Ez kizárólagos hatalom volt a munkások, parasztok, katonák tanácsai és a munkásság pártja, a Szocialista Párt nevében. Mind az alispán, mind pedig a helyén maradt elöljáróságok elvesztették eddigi önálló jogkörüket és mint adminisztratív egységek, a direktóriumok irányításával a munkáshatalom akaratának végrehajtói voltak. Igen jellemzőnek tartjuk a törvények érvényben létének Döbröközön történt megvitatását. Az a felfogás, hogy a korábbi törvények közül csak azok érvénye szűnt meg, melyek ellentétben vannak a nép érdekeivel, igen figyelemreméltó. Az erről folyt — bár csak pár szóban — megörökített vita, mindegyik fél politikai érettségéről, a döntés pedig megfontoltságukról tanúskodik. Visszatartó erőként talán a két jegyző tevékenységét láthatjuk. Kétségtelenül Szálkán és Grábócon a körjegyző a tanács megalakításakor él a megfélemlítés eszközeivel is. A tolnai főjegyző kétes értékű tevékenységére még vissza fogunk térni. Annyi biztos, ebben az időszakban arra törekedett, hogy a hatalomváltozással befolyását ne veszítse el. Ezekben a napokban a vörösőrség megszervezéséről, mint a munkáshatalom karhatalmi szervezetének tevékenységéről, csak Dunaföldváron tudunk. Az eddigiek ismeretében természetesnek tartottuk, hogy annak parancsnoka Abelovszky József, a katonatanács, majd a megreformált nemzeti tanács elnöke lett. Ezek az események pár nap, méghozzá a tanácshatalom első pár napjának eseményei. A Forradalmi Kormányzótanács április első napjaiban kiadta az Ideiglenes Alkotmányt. Megalapozta az új állam, életét, annak mozgásait és megteremtette a szabad, nyílt, egyenlő választások feltételeit, a tanácsok újraválasztását. Az áprilisi válasz tusoktól u Tanácsköztársaság megdöntéséig A Forradalmi Kormányzótanács 26. számú rendeletével kiadta a Magyarországi Tanácsköztársaság Ideiglenes Alkotmányát, melyben a dolgozók uralmát biztosította a kizsákmányolók felett. Megállapította az államhatalmi és igazgatási szervek hierarchiáját és megszabta a választások rendjét. Addig, amíg a Tanácsköztársaság kikiáltása után a „Mindenkihez" című kiáltvány csak körvonalakban határozta meg a proletárhatalom gyakorlásának módjait, az Ideiglenes Alkotmány részletes rendelkezéseket tartalmazott. Április 3-án jelent meg a „Tanácsköztársaság" c. hivatalos lapban és a községi tanácsok megválasztásának határidejét április 7-ben állapította meg. Ez rendkívül rövid idő volt a szavazás adminisztratív megszervezésére, mégis, ha voltak is egyes helyeken akadályok, április 6—10 között megyénkben a falusi választások megtörténtek. Jellemzően mutatja a helyzetet a dunaföldvári április 7-i választást megörökítő jegyzőkönyv: „Miután a választási eljárásra vonatkozó végrehajtási utasítások kellő időben meg nem érkeztek, a direktórium elnöke, Kelemen Izsó telefon útján érintkezésbe lépett a belügyi népbiztossal, aki telefon útján kinevezte választási bizottsággá a dunaföldvári direktóriumot: melynek tagjai Kelemen Izsó, Gurics János, Németh Sándor szomoládi, Pabar Frigyes és Scheiermann János elvtársak. A választási bizottság a választói jogosultság igazolására 12 tá~ 250