Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)
igazolja szintén a korábbi következtetésünket. A dunaföldvári községi elöljárósági és nemzeti tanácsi vezetés összjátékának alapja az azonos gazdasági és politikai érdek, az uralmi viszonyok némi engedmények általi konzerválása, biztosítása. Addig, míg a községi vezetők leváltásának lehetőségét már december 11én láthattuk, a nemzeti tanácsban történt szerepcsere pontos napját nem lehet megállapítani. Egy kétségtelen tény: január 10-én egyes szerveknél gyűjtést rendeztek a nemzeti tanács költségeinek fedezésére. Az általunk ismert iratok közül ezen szerepel először a tanács elnökeként Abelovszky József. 158 ö korábban a katonatanács, illetve a nemzetőrség élén áll. Magára a nemzeti tanácsiban végbement átalakulás mikéntjére egy igen szerencsésen megmaradt, akkor csaknem lényegtelen jelentőségű iratból szerezhettünk meggyőződést. A visszamaradt irattöredékben megtaláltuk az első nemzeti tanács nyomtatott névsorát. A kisbírók nyilván ezt használták kézbesítés alkalmával, mert azon kézírással feltüntették a tagok lakáscímét. A nyomtatványon egyes nevek ki vannak húzva, mások pedig pótlólag, kézírással kerültek arra. Itt szerepel Rátkay áthúzott neve mellett elnökként Abelovszky József. A kihúzott nevek általában értelmiségiek, gazdák, kereskedők, az újonnan beírt nevek viszont többnyire a Tanácsköztársaság szereplői."" Aligha tévedhetünk, hogy az 1918. év elmúlta és az 1919. beköszönte hozta meg a változást. A változás lényegbevágó volt, ezt aligha kell bizonyítani. Mégis hivatkozni kell a községi jogügyi bizottság január 5-i ülésén elfogadott döntésre, mely vitássá tette az 1886:XXII. te. alapján a nemzeti tanács tagjainak a képviselőtestületi üléseken való felszólalási jogát. 7 " Ügy döntenek, megkérdik a főispán-kormánybiztos álláspontját. A főispán — a polgári kormány embere — egy hónap múlva adott válaszában természetesen szintén nem ismeri el a felszólalási jogot. 71 Emlékszünk a földvári elöljárósági tagoknak és tisztviselőknek a nemzeti tanács kezébe tett novemberi esküjére és irányító szerepének kihangsúlyozására. Ismertettük az ebben a tárgyban hozott képviselőtestületi határozatot. Mindezeket a község választott vezetői saját akaratukból hozták meg az események hatására, és nyilvánvalóan saját érdekükben. Mi okozhatta, hogy ez januárra már kellemetlenné vált? Az, amit a kisbíró kézbesítési névsora megőrzött: a nemzeti tanács Dunaföldváron 1919. januárjára megszűnt a múltat konzerváló szerv lenni. Az őrségváltás megtörténte után — mely bizonyosan nem ment simán — a haladó erők politikai szervévé vált. Február 24-én már az elöljáróságnak tudomásul kellett vennie: a nemzeti tanács a továbbiakban nem leplezi, hanem támadja a község vezetését. Scheiermann János, későbbi direktóriumi tag a nemzeti tanácsban vádolja a községi bírót. Az elöljáróság ugyan bírósági megtorlást kíván, de kétségtelen ez tekintélyének és befolyásának erős csökkenésére mutat. 72 A kettős hatalom tehát erre az időre teljesen kibontakozott. Az önkormányzati és közigazgatási apparátus ugyan a helyén van, és a kormány rendeleteit legalábbis igyekszik végrehajtani, ez a hatalom azonban esetleges és vagylagos. A másik hatalom a nemzeti tanács kezében van, és nem paragrafusokon, hanem a tényleges birtokláson alapul. Olyannyira szilárd alap ez, hogy még a tényleges államigazgatással is képes szembenézni. Említettük, hogy a nemzeti tanács november 3-án eltávolította a község vezető jegyzőjét és egy másik jegyzőt. A panasziroda összegyűjtött ellenük konkrét bejelentéseket, és kérték a főszolgabírótól ezek kivizsgálását. A két jegyzőnek meg kellett volna jelenni a vizsgálóbizottság előtt. A dunaföldváriak, illet239