Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

ve a nemzeti tanács azonban nem engedte be őket a községbe. Érre utal egy főispáni rendelet, melyet január 25-én a nemzeti tanácshoz intézett. Felszólította a tanácsot, hogy a két jegyző visszatérését — állásuk elfoglalása nélkül — a bizottság előtt való megjelenés céljából engedjék meg. Ezt írja a főispán: „A közvetlenség a vizsgálat gyorsabb elintézését biztosítja és ezért ellenséges magatartásukkal hagyjanak fel, különben is az igazságosság elvével is ellenkezik, hogy magatartásukkal a vádolt jegyzőket [megfosztják a védekezés lehetőségétől."'

3 A földváriakat, illetve a nemzeti tanács vezetőit a főispáni leirat sem hatotta meg. Március 11-én értesíti a tanácsot, hogy a szembesítéseket — mivel a jegyzőket Dunaföldvárra nem engedik be — Pakson tartják meg. „A Magyar Népköztársaság kormányától nyert jogomnál és kötelességemnél fogva tett törvényes eljárásommal szemben tiltakozási joga nincs, hanem rendelkezéseimhez alkalmazkodnia kell."

7

'

1 A főispáni dörgedelemnek aligha lehetett íoganatja, mert a leirat keltétől számított három nap múlva, március 14-én őt a szekszárdi dolgozók hivatalából eltávolították.

75 Dunaföldvár tehát ismét egy periódus végére ért. A polgári forradalom szervét, a nemzeti tanácsot töltötte meg új politikai tartalommal és szembe fordította a polgári erőkkel. Még egy lépés volt hátra: a község hagyományos vezetőségét leváltani és a politikai vezetést átvenni. Ez is megtörtént, de időben csaknem egybeesett a Tanácsköztársaság kikiáltásával. Tolnán a munkásságnak már korábban volt képviselete a község vezető testületében. Itt még a forradalmat megelőzően lehetőség volt a dolgozó rétegek érdekeinek képviseletére. Talán ez volt az oka annak, hogy viszonylag későn, február 21-én kerül új ember a bírói székbe Szóhner Márton személyében.

76 Megválasztása nem mehetett simán, erre egy későbbi feljegyzés utal. Amikor a Tanácsköztársaság kikiáltása után a tanács a direktóriumi tagok választásával foglalkozott „szót kért Inhóf József és hangsúlyozta, hogy az ipari munkások nagy buzgóságot fejtettek ki annak idején, hogy Szóhner Márton a bírói székbe kerülhessen".

77 Igen sajnálatos, hogy a polgári forradalom tolnai eseményeiről alig került valami megörökítésre a képviselőtestületi jegyzőkönyvekben. Az aktivitás, mely a Tanácsköztársaság kikiáltásával egyidejűleg érezhető volt, előzményeit a polgári korszakból meríthette. Igen sok község ez időszakban készült jegyzőkönyvei nem adnak képet a történtekről. Főleg a kisközségékben, de általában a mezőgazdasági jellegű nagyközségekben is a jegyzőkönyvek a régi állami apparátus működéséről adnak számot. A tabódi jegyzőkönyvekben annyi a változás, hogy mint falusi tanács szerepel a község vezető testülete, de sem személyi, sem tartalmi változást nem mutat.

78 Kölesden és Miszlán az esedékes községi tisztújítást azzal halasztják el, hogy várják a népkormány új rendeletét a helyi önkormányzatokról.

79 Erre egyébként a főispán is utalt a dunaföldváriakhoz írt és ismertetett levelében: „Különben is a képviselőtestületek várható rövid időn belül reformálás alá fognak kerülni."*" A polgári forradalom időszakáról, a dolgozatban eddig bemutatott kiemelések alapján igyekszünk bizonyos áttekintést adni. Ismételten meg kell jegyezni, hogy nem volt módunkban valamennyi Tolna megyei község jegyzőkönyveit átnézni. Azok egy része már eltűnt, tehát az áttekintés nem. a teljesség igényével készült. Mégis a meglevő jegyzőkönyvek egyrészről mutatnak bizonyos általánosságokat, másrészről mutatnak községenként egyedi jelleget is, különösen a vegyes foglalkozású községekben. 240