Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

1854. május 20-án Franki Mátyás tóthkeszi lakos gazda padlásáról búzát loptak. A sértett panasza alapján a helyszínre kiszállt a községi bíró két elöljáróval, s megvizsgálván a padlást, annak földjén „Csizma nyomokat találtak, kik közül egynek a csizmája sarka kiálló sarkas szegekkel volt ellátva." A panaszos a lopás után megfigyelte a nála megforduló emberek lábbelijét, s ennek során hasonló csizmájú fiúval találkozott. A bírót elhíván, vele elment a fiú apjának, Árvái Jánosnak lakására, ahol hasonló csizmát talált. Az Árvaiék által használt többi pár csizmát különbözőségük miatt nem vették figyelembe. Az esetről a szolgabíró valószínűleg a osendőrségi eljárás utánzásaként „Esetrajzot" készített, s az ügy a dunaföldvári bíróság elé került.

71 A bíróságot, a terhelt bűnösségére vonatkozóan egyéb bűnjelek hiányában nem győzte meg a lábnyom, és a fiút felmentette. Indokolásában többek között ez szerepelt: „a padláson lévő nyomba csak 6 nap eltelte után illesztvén bele, azzal megegyezőnek találtak." Két különleges per Korrupciós bűnügy a megyei törvényszéken A Bach-rendszerben, s az azt követő években elburjánzott korrupció Tolna vármegyére is kiterjedt. Ezt bizonyítja az a szövevényes bűnügy, amely a császári bürokrácia néhány funkcionáriusa ellen 1857-től kezdve több éven keresztül folyt.

72 Teljesen sohasem derült fény ezekre a sötét, piszkos ügyekre, melynek szereplői minél magasabb lépcsőjén álltak a hivatali hierarchiának, annál hatékonyabban leplezték ténykedéseiket. A szövevényes ügy tulajdonképpen 1857. június 2-án kezdődött: Éjszaka rablók törtek rá Strasser Salamon dunaszentgyörgyi kereskedő házára, a házban fellelhető értékéket összeszedték, az ellenállást megkísérlő Strasser Salamont pedig brutálisan bántalmazták ós megölték. A nagy feltűnést keltő büntetőügyben a vizsgálatot Förster főbíró vezetésével több albíró, és bíró, közöttük Késmárky Ignácz és Szele Sámuel végezte. Már augusztus elején letartóztatták Prenner Jánost és Góré Telegdi József faddi lakost. A véres bűntett felderítése azonban lassan haladt. 1857 októberében a letartóztatott gyanúsítottakat is szabadlábra helyezték, s 1858. május 28-án a vizsgálatot megszüntették anélkül, hogy a rablógyilkosságot sikerült volna bárkire is rábizonyítani. Köziben n-7/Wfe*n» og^-c üiaivaoaabbul terjedt el megyeszerte az a hír, íwgy a gyilkosság ügyének felderítését nem egyszerű hatósági tehetetlenség, hanem a bírák, és más tisztviselők megvesztegetése alkadályozza. A hírek Késmárky Ignácz, Szele Sámuel bírák és Guits István börtönőrmester megvesztegetéséről szóltak. Egyáltalán nem meglepő, hogy a három hatósági személy közül először a börtönőrmester ügyét vizsgálták ki. A vizsgálat megállapította, s Guits 1858. július 28-án maga is elismerte, hogy engedélyével Góré Telegdi József és szabadlábon maradt bűntársa — Báli György — az ő személyes közreműködésével találkoztak, s beszélgetést folytattak. Guits börtönőrmester vallomását a következőképpen kezdte; 217