Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

„Az nem igaz, hogy Báli György által meg veszteg ettettem, ezzel kapcsolatban senki nem képes bármiféle bizonyítékot felhozni." A továbbiakban azonban beismerte, hogy 1857. év őszén meglátogatta őt régi ismerőse, Báli György, s házánál ebédelt. Ebéd után abbeli szándékát nyilvánította, hogy kíváncsi arra, hogy milyen a börtön belülről. Vendégének ezt a kívánságát a börtönőrmester természetesen teljesítette és saját kulcsával engedte be Bálit a börtönbe. Ott körüljárták a zárkákat, s eközben Báli, mintegy véletlenül, falubelijével, Góré Telegdivel találkozott, aki a Strasserféle dunaszentgyörgyi gyilkosság miatt volt letartóztatva. Beszélgetni kezdtek, s ennek során Báli megkérdezte a rab Góré Telegditől, hogy mit csináljon az általa gondozott lovaival, melyekre vonatkozóan a rab olyan utasítást adott, hogy el kell őket adni. Más irányú összebeszélésről a puhaszívű börtönőr nem akart tudni. Guitsot, az ügyben játszott szerepéért fegyelmi vétség elkövetése címén a Soproni Főtörvényszék írásbeli dorgálásban részesítette. Guits börtönőrmester megfenyítésével, bármennyire is kényelmes lett volna a császári bíróságoknak, mégsem lehetett lezárni az ügyet. Az egyszerű szóbeszéden túlmenően már írásbeli beadványok is érkeztek különféle magas kormányhivatalokhoz, s személy szerint megjelölték azokat, akiknek állítólag az ügyről további, bővebb ismereteik vannak. Miután a császári hatóságok nem bizonyították be gyors intézkedéseikkel a szövevényes ügy felderítését, különféle indítékoktól vezetve „magánnyomozók" kapcsolódtak be. Legnagyobb ügybuzgalmat Fodor Sándor volt református pap és ügyvédbojtár tanúsította, aki előtt főnöke, Pécsi Péter ügyvéd állítólag arról tett említést, hogy pontos ismerete van Szele Sámuel és Késmárky Ignácz bírák megvesztegetéséről, valamint a Strasser-féle gyilkosság vizsgálata során elkövetett visszaéléseikről. Miután Pécsi állítólag többször hangsúlyozta, hogy az ügyben nem kíván semmi szerepet játszani, s még kevésbé bizonyítékokat szolgáltatni, Fodor fondorlatos találkozást szervezett meg Pécsi, és a meggyilkolt Strasser legközelebbi életben maradt hozzátartozója — az eszéki Auscher Illés — között az egyik szekszárdi fogadóban. Az éjszakába nyúló találkozás alkalmával tetemes menynyiségű bor elfogyasztása után Fodor beszéltetni kezdte Pécsit a kényes megvesztegetési ügyről. Az italos Pécsi, nekibátorodva elmondotta, hogy Késmárky Ignácz 300 frt-ot, Guits István börtönfoglár pedig 60 frt-ot kapott azért, mert közreműködték a Strasser halála ügyében folytatott nyomozás meghiúsításában. Késmárky azonkívül több alkalommal rajtavesztett lótolvajökat is kihúzott a csávából, s a pénzen kívül számtalanszor terményekkel vesztegettek meg a peiicUaHő felek. Másnap, az italos mámort kialudt Pécsi, kihallgatása során az előző este történtekről semmit sem akart tudni. S úgy látszik a szomszéd fogadói szobában hallgatózó Förster főbírót és Tichovszky rendőrkapitányt kényes helyzetbe hozta volna a nyílt kihallgatás, ezért nevűket hiába keressük az ügyben kihallgatott tanúk között. Auscher és Pécsi szembesítése is eredménytelen maradt s Auscher tanúvalilomásának már csak érdekelt volta miatt sem tulajdonított volna bizonyító erőt a bíróság. Ha a vesztegetést nem is tudták vagy akarták bizonyítani a hatóságok, a fejlemények előmozdították a közel két éve holtponton levő Strasser-ügyben folytatott eljárást. Góré Telegdit és társait ismét letartóztatták. Ügyük 1859. 218