Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

második felében a megye közbiztonsági helyzete tovább romlott, mindennaposak voltak a súlyos bűncselekmények. A mezőgazdasági és állati termékek iránti kereslet megnövekedése ösztönzőleg hatott a tömeges méretű állatlopásofcra, szabályos bűnszövetkezetek alakultak a ló- és marhatolvajok által tuoatszámra elhajtott állatok hamis passzussal történő ellátására, a megye, vagy az ország távoli vidékeire, sőt nem egyszer külföldre történő szállítására. A ló- és marhalopásokkal halmazatban jelentkező okirat- (passzus-) hamisítások esetében kialakult a hamisítások bizonyításának módszere. Ezt Vajda István és Kecskeméti István volt hadnagy ellen a szekszárdi megyei törvényszéken 1856-ban folyt eljárás

66 iratai alapján mutatjuk be, de ugyanezt a bizonyítási módszert alkalmazták a szekszárdi törvényszék előtt Nagy Ferenc ^len,

67 s a dunaföldvári járásbíróság előtt Csider Sándor ellen

68 indított büntetőperben. Vajda István volt hadnagy, aki már több alkalommal állott lólopás gyanúja miatt a birtakában talált lovakra vonatkozó tulajdonjogát a Bölcske községben 1855. augusztus 18-án 272. és 273. szám alatt kiállított „Vieh Pass — Marha levéF'-lel akarta igazolni. Mivel annak gyanúja merült fel, hogy a lovakat lopás útján szerezte, a marhalevelek pedig hamisaik, az utóbbi körülmény bizonyítására a járásbíróság megkereste a böloskei jegyzői hivatalt. A jegyzői hivatal 1191. számú értesítése egyrészt adminisztratíve utalt a marhalevelek hamis voltára, amennyiben megírta, hogy ilyen — 272. és 273. — nyilvántartási számok alatt marhalevelet egyáltalán nem adtak ki, s a községi jegyzői hivatalban kiadott okiratokat kék színű, s nem pedig amint ez a kérdéses marhalevélen látható, fekete színű bélyegzővél látták el.

69 A marhalevelek (kiállítójaként feltüntetett Keszler János létező személy volt, ezért tőle a kalocsai cs. és kir. szolgabírói hivatal próbaírást vett fel, s ezt a dunaföldvári bíróságnak szabályosan meg is küldte. A kísérő iratban egyben értékelte is a kézírást: „a saját írása, úgy előbbi, e hivatal előtt ösmeretes írásaival tett összehasonlítások is azon vélelemre vezettek, hogy ezen marhaleveleket bárki más, mint Keszler János írta legyen." A lólopást, s a passzushamisítást Vajda Istvánnal s Kecskeméti Istvánnal szemben végül nem- tudták bizonyítani, úgyhogy mindkettőt, csupán „idegen passzé Ivusználata" miatt ítélték el 25 Frt. pénzbírságra, amelyet a községi szegényalap javára kellett befizetniök. A bírói szemlét gyakran felhasználták a tárgyi bizonyítékok felkutatására és értékelésére. A dunaföldvári bíróságon Molnár István és Bene György ellen folyt uaupciiLrcjr nurue janos, aKKor mai x&xnjno, « jviv^ácoai ^JL^U, i^iicueKet az alábbi indokok alapján javasolta felmenteni; — tettüket nem ismerték be; — tanúja a bűntettnek nem volt; — a szemle alkalmával „a levágott fatörzsekkel a feltalált somfák összeegyeztetvén nem lévén az sem bizonyos, váljon, hogy a törzsekkel összeegyezők-e." A tolvajok bűnösségének bizonyítására esetenként tárgyi bizonyítékként megkísérelték lábnyomaik felhasználását. 216