Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

Az 1858. március 11-én tartott tárgyaláson a szekszárdi törvényszék dr. Rossini tanácselnökből, báró Rimi és Domnits bírákból álló tanácsa könnyen túltette magát a tényeken. A tanúk vallomásával szemben a két zsandá

r elmondását fogadták el. Teljes összhangban a császári Bp szellemével, sőt rendelkezéseivel is a helybeli tanúk vallomásának elutasítását pontosan megindokolta: „Ténytagadása esetén a gendarme előadása hitelesség ő.olgában teljes bizonyítóerővel bír, mert bennük a törvény tiszta jellemet jeltételez."™ Bár a továbbiakban megkockáztatja azt a feltételezést, hogy a „csendőr is ember", mégis a tanúvallomásokat úgy értékeli, hogy a hatósági személlyel szemben az állampolgár csupán „egyes tanú" (összhangban a Bp 140. § 2. pontjával, amely az egyes tanú vallomását nem teljes értékű, gyanúalapként tekintendő bizonyítékfajtának minősíti). Ilyen módon nem lehet csodálkozni azon az állásfoglaláson, amely szerint a vád három tanújának (két csendőr és a korcsmáros) vallomása alapján megállapított bűnösséget a mentőtanúk vallomása nem befolyásolhatja. Az önkényuralom védelme, a nép haragjától való félelem tükröződik a jogi minősítésben is. A szekszárdi megyei törvényszéki tanács ugyanis a csendőr fegyverének egyetlen dulakodás közben háromszor történő megfogását a bűntett többrendbeli megismétlésének tekintette. A bíróság Tolnait 3 év súlyos tömlőére ítélte. Bizonyítási eszközök Orvosszakértők igénybevétele A büntető eljárást egyrészt a bürokrácia növekedése, másrészt a perbeli bizonyítás ellentmondásos helyzete jellemezte. Megnőtt ugyan a megye bíróságainak igénye a tárgyi bizonyítékok felhasználása iránt, anélkül azonban, hogy a bíróságok rendelkezésére álló szakértők felkészültsége ezeket az igényeket megközelítőleg is ki tudta volna elégíteni. Az élet elleni bűntettek nyomozásának s bizonyításának rendje gyorsan kialakult, s ebben az orvosszakértők jelentős szerephez jutottak. 1854. június 1-én Hőgyész közelében Jobbágy György 4 éves kisfiú halálos baleset áldozata lett.

61 A simontornyai zsandárok még aznap német nyelvű jelentésben közölték az esetet a hőgyészi szolgabírói hivatallal. E hatóság rendeletére Blucher Lajos simontornyai seborvos fel is boncolta a kisgyermek holttestét, a meleg időjárás miatt gyorsan eltemették, majd az esetet bejelentették a dunaföldvári társasbíróság mellett működő ügyészséghez. Az álladalmá ügyész helyettese kifogást emelt a szolgabírói hivatal intézkedése ellen, megállapítva, hogy a holttest egyetlen seborvossal történt felboncoltatása ellentétben áll a helytartótanács boncolást szabályozó rendeletével,'"

1 ezért a seborvosi látleletet a megyei főorvosnak adták ki felülvizsgálatra, a kisgyermek holttestét pedig június 4-én exhumálták, s ezúttal két orvos közreműködésével felboncoltatták. Június 12-én a hőgyészi szolgabírói hivatal, mint járásbíróság kiihallga/tta a gyermek halálesetéről tudomással bíró tanúkat, akiknek vallomásából kiderült, hogy az apja, valamint Persik István béres és Hordó János vadáiz társaságában a mezőn kint levő gyermeket Hord) János 214