Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A szekszárdi collegiális bírósághoz a szekszárdi, bonyhádi, pécsváradi járások, a dunaföldvári collegiális bírósághoz a földvári, ozorai, hőgyészi járások tartoztak. A járásokban a szolgabírói hivatalok bírái látták el a kisebb ügyekben az ítélőbírói vagy vizsgálóbírói feladatdkat. A collegiális bíróság, amint nevéből is kitűnik — társas bíróság volt, amely elnökből, s hivatásos bírákból (bírósági ülnökökből) álló tanácsokban ítélkezett. Az ún. elővizsgálatot a későbbi vizsgálóbíró feladatkörének megfelelően a „bírósági ülnökök" végezték. Az 1850. augusztus 10-én kiadott „Ideiglenes Törvénykezési Szabályzat" rövid, csupán a (legfontosabb gyakorlati kérdésekre kiterjedő, hézagpótló rendelkezés volt. Erre utal, hogy az 1. pontja az általános büntetőeljárási elvek tisztázása helyett a járási kormánybiztosok bevonásával megkísérelte elérni, hogy a császári gendarmerie (zsandárok) a rabokat a katonai szervek helyett a járási és megyei bíróságoknak, börtönöknek adja át. A 2. pontban az „előleges vizsgálat" — a mai „nyomozás" követelményeit sorolta fel: a bírák kötelessége volt a zsandároktól, vagy a közigazgatási tisztviselőktől átvett rabok ügyében — kimerítő esetrajz készítése, — szabad és tanúvallomások beszerzése, — a vádlottak előbbi viseletének, vagy az ellenük előzően folytatott vizsgálat leleteinek kivétele, — a „bűn tagadhatatlan, vagy alapos léte" esetében a vádlott vagyonának összeírása ós zár alá vétele, — tökéletes személyleírás beszerzése (később orvosi bizonyítvány beszerzése arról, hogy börtönbüntetés és testi fenyítés, botbüntetés kiállására egészségileg alkalmas), — a vádlott születési bizonyítványának, vagy életkora más úton történő meghatározásának csatolása, s végül — a vizsgálati iromány oknak a bíróság elnöke részére történő átadása. A 3. pontban az elővizsgálatot értékelő járásbíró feladatait így határozta meg: — ha a bíró értékelése szerint a vádlott bűne nincs bizonyítva, ha a gyanú nem alapos „s annak kifejlődéséhez nincs remény", a vádlottat el kell bocsa j tani s „titkon szemes vigyázat alatt kell tartani", —' a bűn bizonyos volta s gyanú esetén is a bírónak intézkedést kell tennie az ügy iratainak s a letartóztatott vádlottnak a törvényszékhez, collegiális bírósághoz, vagy járásbírósághoz történő továbbítására. Az „Ideiglenes Törvénykezési Szabályok" hasonló rövidséggel rendelkeztek a rabok tartásáról, kíséréséről is; jellemző módon előírták, hogy a bíróságokon a „becsületes emberek" részére a börtönökön kívül 2—3 „letartóztató szobá"-t létesítsenek és tartsanak fenn. 187