Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A bácsaiak végül is megegyeztek, elfogadták a káptalan jurisdictioját, an­nak fejét, a nagyprépostot vezetőjüknek és bírájuknak. Megígérték az en­gedelmességet és az összesen évi 24 forint hadipénz megfizetését. Ezzel szem­ben a káptalan megígérte, hogy a bácsai prediálisokat soha semmiféle sza­badságaikban és privilégiumaikban nem háborgatja. 9 '' Az egyezséget II. Má­tyás is megerősítette. Míg azonban a győri káptalan a Bácsához néhány km-re fekvő Győr várában székelt s így jogaiba visszakerült, azok az egyháznagyok, akik el­menekültek székhelyükről, nem tudták jogaikat megvédeni. A török meg­szállás folytán ennek legtöbb helyen nem is lett volna gyakorlati jelentő­sége. A török uralom alatt a régi prediális családok kipusztultak, úgy hogy mikor a 100—150 éves török járom után az egyházi hűbérurak székhelyük­re visszatérhettek, vagy országos nemesekkel találkoztak a régi prediális telkeken, akikkel már az évszázaddal előbbi viszonyt felújítani nem lehe­tett, vagy ha országos nemességüket igazolni nem tudták, az egykori prediá­lis birtokot, mint úrbéres földet vették művelés alá. Most már az egyházi nemesség fenntartása nem volt kívánatos: az úrbéres földek több bevételt biztosítottak, a prediálisok fegyveres szolgálatára pedig alig lehetett szükség. Ezért azután csak ott maradtak meg a prediálisok, ahol folyamato­san működtek, vagy ahol ezt a prediális jogviszonyt igazolni tudták. Ilye­nek voltak az esztergomi érseknek, a győri püspöknek és káptalannak, a pannonhalmi főapátnak, végül a zágrábi püspöknek, mint az egykori to­puszkoi cisztercita apátság tulajdonosának prediálisai. A szekszárdi prediálisok perei A szekszárdi apátság prediálisainak középkori életéről igen kevés adat állt eddig rendelkezésre. Csánki Dezső azonban a Hunyadi-korról szó­ló történeti földrajzában utalt a székesfehérvári keresztesek konventje hite­les helyi levéltárának néhány oklevelére, amelyek a fajszi prediális székre vonatkoznak. 95 A Csánki által hivatkozott, valamint a székesfehérvári kon­vent hiteles helyi levéltárában lévő egyéb oklevelek bizonyos fényt derí­tenek a szekszárdi apátság prediálisainak életére s fel is sorolják az egyes családokat. 1429-ben a fehérvári konvent Zsigmond parancsából vizsgálatot tart, mely megállapítja, hogy Földvári Henrik fajszi ispán és a többi szekszárdi apátsági prediálisok Nagymihályi Albert vránai perjelnek és a konventnek Halászi faluhoz tartozó egyes szántóföldjeit erőszakos úton elfoglalták, s azóta is használják. 96 Két évvel később János kalocsai érsek foglalta el az ugyancsak Halászihoz tartozó Chonta nevű erdő és Istvánaga nevű rét egyes részeit és a konvent panasza alapján ez ügyben is vizsgálatot indított és meghagyta a solti szék alispánjának és szolgabíráinak, hogy ha a panasz igaznak bizonyul, a fehérvári konventet helyezze vissza birtokába, sőt az érsek fizessen kártérítést. A helyszíni vizsgálaton Jó Máté, a szekszárdi mo­nostor prediáüsa, majd Jakab, János fia, Mihály, Benedek fia, Tamás, Gal­lus fia, Benedek Máté fia fajszi prediálisok, Fülöp Mátyás fia Beékról, Ja­kab Egyed fia és Miklós Kelemen fia Dusnokról, Kernen László Körtvé­% Tanulmányok Tojna megye történetéből 17

Next

/
Thumbnails
Contents