Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

A Vitéz halála után, mint a Vagyonnak egy része, annak örökösére marad."™ Meskó József vezérőrnagy — a Tolna megyeiek dandárparancsnoka — a győri sikeres kitöréséért nyerte el a Mária Terézia Rend keresztjét, amely a legmagasabb katonai kitüntetés volt az osztrák—magyar hadseregben. A rendet Mária Terézia 1757-ben alapította a kolini győzelem emlékére. Azt eszességgel párosult, rendkívül bátor és a további harci cselekményekre nagy kihatással bíró haditettekért csak katonatisztek kaphatták meg. A rend tagjai három osztályra: nagykeresztes, középkeresztes és lovagkeresztes vitézekre oszlottak. Katonai jegyelem, hadbíráskodás A katonai fegyelmet részletesen szabályozó törvények vonatkoztak a felkelt nemesi seregre is. Minden ezrednek külön „törvényes szószólója — auditora" volt és az esetenkin t összeülő hadi törvényszék tagjait az ezredparancsnok nevezte ki. Ezenkívül „a felkelt Ns. Seregnek Pesten Feő-Auditoratus Stábja is működött". A kegyelmezési jogot a nádor-főparancsnok gyakorolta. A törvény rendelkezéseire a beöltözött újoncokat kellően kioktatták. A kényelmes polgári életből egyik napról a másikra hadbaszállt felkelők azonban nehezen szoktak hozzá a kemény katonai fegyelemhez, bár a nemesi csapatoknál a diszciplína közel sem volt olyan szigorú, mint az állandó hadseregnél. Ennek ellenére a felkelők soraiban mégis elég gyakran fordult elő fegyelemsértés, hadbírói eljárás és szökés. A Tolna megyei nemesi alakulatok felkelői által az első három — az 1797., 1800., 1805. évi — felkelés során elkövetett fegyelemsértésekről és hadbírói eljárásokról nincsenek számottevő, figyelemreméltó adataink, csupán a megszökött és körözött inzurgensek elfogatásáról és „vallásáról" van tudomásunk. Annál több és részletesebb adat áll rendelkezésünkre az 1809. évi felkelés ideje alatt történt fegyelemsértésekről, bűntettekről és szökésekről. A Somogy megyei felkelő nemesi lovasezred — ide tartozott a Tolna megyeiek lovasszázada is — 1809. évi ezredparancsait tartalmazó könyvből tudjuk például azt, hogy „nemes közvitéz Szalay Antal az Ezredes Feő-Hadnagyi II. századnál (Somogy megyei felkelőkből állott) nem irtózott Fölsőbbjeinek szóval visszapattogni, és azokat ótsárolni; ő iránta kelletett volna ugyan Hadi Törvényt tartani, de most az [egyszer 'porkolábjánál 4 napi vason való árestommal fenyíttetve lévén, vason küldetik vissza századgyához, hogy az egész századnak az ő jelenlétében hirdettessék meg, hogy ezúttal tsak részegségére volt tekintet, mely ezentúl senkit sem fog menteni a katonai törvény megszegésének méltó büntetésétül."

m Ugyanebben a napiparancsban az ezredparancsnok arról panaszkodott, hogy „bár az Ország törvénye szerint egy nemes sem álléthat maga helyett más nemtelent, ha tsak az nem jóerkölcsű és józan életű személy volna, mégis ezen törvény ellenére sokan állétottak alávaló soron levő és rossz erkölcsű embereket, kik miatt az Nemesek között a többi nemes seregnek tsak gyalázattyára szolgálnak. — Ollyan vagyon egy Tábor Istvány nevezetű is az Ezredes Kormányhoz (parancsnoksághoz) küldetve az Ezredes Kapitányi I. századból (ez is a somogyiakból állott), ki büntetése után sem szűnik meg részegeskedésében excessusokat (kilengéseket) és gyalázatos tetteket véghez vinni, őneki tehát nem lesz azon böcsülettye, hogy a Nemes 158