Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

„Minthogy azon zászló hellyébe, mellyet az komáromi század elveszteti a Feő-Strázsa Mesteri osztályhoz a Tettes Ns. Tolna Vgye más zászlót hozott légyen, azon végre asztatt az Tolnai század ezen tellyes bizodalommal áltál vegye, hogy a mellett ditsőségesen élni és halni előbb kész legyen, mint sem asztatt magától gyalázatosan elvetesse. Ezen zászlón már régi Ditsőség ragad, ennek Szárnyai alá gyülekeztek öszve egykor a Haza védelmezői midőn a Burkusok Törvényes örökségét Királynénknak (Mária Terézia) el idegeníteni akarták. Emlékeztessétek magatokat azon Ditsőséges Üdőkre és kettőztetett Bátorsággal viaskoggyatok, mivel most nem tsak egyedül királunkat, hanem Önön Szabadságunkat és vagyonúinkat is védelmezni kényszeríttetünk. Minthogy a Század minden bizodalmát Dőry Józyeff káplárban helyezheti, arra végre kezeibe adasson a zászló és ő neveztetik ki Zászló Tartónak. —• A Zászló maga minden üdőben a Feő Strázsa Mesteri 2. Századnál (Tolna megyei) maradjon, noha a szolgálatnak rendje szerint az Osztálybul az l.-sö század mindég evvel küldettnék."™ A megye felkelő csapatainak részvétele a győri csatában Tolna megye nemesi felkelő lovas, illetve gyalogos csapata mint a Somogyi felkelő lovasezred és a Fejér megyei 10. számú gyalogoszászlóalj egy-egy százada, Mecséry altábornagy, kerületi generális hadtestében Andrássy, illetőleg Meskó tábornokok dandárába nyert beosztást. A József nádor parancsnoksága alá tartozó egész nemesi felkelő had viszont a Felső-Olaszországból Bécs védelmére siető János főherceg seregébe került, amellyel Pápán kellett egyesülnie. János főherceg serege azonban vezérkari főnökének, Nugentnék tehetetlensége miatt nem tudott egyesülni a Pozsony—Bécs közti térségben Károly főherceg seregével, amely Regensburgnál csatát vesztett. Napóleon így május 13-án bevonulhatott Bécsbe, május 15-én pedig már Schőnbrunnból szólította fel a magyarokat a Habsburg-dinasztiától való elszakadásra. Mostohafia, Beaüharnais Eugén alkirály, akit szinte a hátán hozott az ország területére János főherceg, mindinkább kelet felé szorította annak seregét, amelyre Pápán várt az insurgensek hada. Napóleon tehát már Bécsben volt, amikor a megyei felkelő nemesi csapatok még csak útnak sem indultak a számúikra kijelölt gyülekezési helyükre. Tolna megye lovas csapata is csupán május 16-án, a gyalogszázad pedig május 19-én hagyta el a megyét, hogy a megadott úton Pápára, illetve Komáromba érkezhessen. A megye közönsége 1809. május 15-én jelentette a nádornak, hogy a hadba induló csapatokat Mecséry generális, helyettes kerületi parancsnok megszemlélte és ez alkalommal vele közösen megállapították mind a lovas, mind a gyalogos felkelők útirányát. A csapatok gyülekezési helyét és nagyjából az útirányt egyébként Ott Péter altábornagy, kerületi parancsnok, előzetesen már a május 5^én kelt levelében közölte a megye vezetőségével. „Az első öszvehúzásnak Plánumát a' Ns. Felkelő Seregnek — így szólt az írás — Eő Cs. s Királyi Hercegsége, Nádor Ispánv Ur velem közölni méltóztatott, melly szerént a T. N. Vármegye Lovas149