Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

sága T. N. Somogy, Baranya és Komárom Vármegyékével együtt Pápán, Marczaltőn, Lovaspatonán, Vasváron, Vásárhelyen, Devecseren és Tüskevárott fog öszve húzattatni, az ezred Kormány Pápán lészen és oda való magazinumból fog provideáltatni (elláttatni), a Gyalogság pedig Tatán, Mótsán és Kotson a T. N. Fehér és Baranya Vgyékkel fog együtt lenni, az ezred Kormánya Tatán lészen és az Komáromi magazinumból fog provideáltatni."

108 A lovasság mindjárt a szemle utáni napon, vagyis május 16-án, indult útnak Izménybe, ahova másnap, azaz május 17-én érkezett meg. Onnan azonban nem tudott az útitervnek megfelelően továbbvonulni, mivel a Budán beszerzett lópokrocok annyira rosszak voltak, hogy „teljességgel feltörték a lovak hátát". A megyei állandó bizottság ezért — Mecséry tábornokkal megegyezve — utasította Perczel Ádám parancsnokot, hogy még ott Izményben csináltasson flanelből izzasztókat, hogy a lovak hátát a nyereg ezentúl fel ne törhesse, a rossz pokrócokat pedig Borovszky Pál comissárius (hadbiztos) útján küldje vissza.

m így a csapatnak az izzasztók elkészültéig két napot várnia kellett és csak 19-én indulhatott tovább következő állomáshelyére, Hőgyészre, és onnan tovább a kijelölt stációkra. Hőgyészről 20-án reggel mentek tovább, Hidegkúton etettek, estefelé érkeztek Ozorára, ott 21-én egy napot pihentek. 22-én Lepsényben, 23-án Veszprémben, 24-én Kislődön, 25—26—27-én Devecseren, 28—31-éig Vásárhelyen állomásoztak a lovas felkelők.

110 Közben május 28-án Mecséry tábornok közölte a megye közönségével, hogy Ott altábornagy elhunyt és a nádor őt nevezte ki kerületi generálissá. Válaszában a megye őszinte örömét fejezte ki a generálisnak kinevezéséért. Egyben jelentette, hogy „mind a lovas, mind a gyalog sereg a megrendelt napokon a megyéből kiindult és a gyalog sereg Fehérvárott a szükséges fegyvereket megkapván, a lovas sereggel egyetemben eddig a kijelölt státiókra okvetlen megérkezett légyen."

lii A gyalogság csak május 19-én indult el Szekszárdról Nagydorogra. Onnan 20-án Szt .-Miklós felé vette útját. Induláskor a megyei állandó bizottság meghagyta Nedeczky Ferenc főszolgabírónak, hogy „a megye területén gondoskodjék a csapat ellátásáról és a könnyebbség végett a gyalogokat Szt. Miklósig kocsikon vitesse."

11

' Május 20-án így Szt. Miklóson éjjelezett a század, 21-én Sárkeresztúrra, 22-én Székesfehérvárra érkezett, ahol 23-án pihent. Átvette Csapó Dánieltől a hiányzó fegyvereket és felszerelési tárgyakat, és csak 24-én vonult tovább Mórra, 25-én Ászárra, 26-án Perre, 27-én pedig Csanakra. A bagázsia szállítására Benyovszky századparancsnok a községektől stációról^stációra hámos lovakat fogadott fel a szekerek elé, hogy a menetrendet be tudja tartani.

113 A május 5-étől 15-éig tartó honi gyakorlatozás után a kiképzés, a felszerelés pótlása és a fegyverek javítása azonban menet közben sem szünetelt, sőt a táborhelyeken is folyt tovább egészen a győri ütközet színhelyére történt beérkezésig. Az idő nagyon rövid volt, minden percet ki kellett használni, hogy a csapatokat valamiféle formában alkalmassá lehessen tenni harci bevetésre. Gondoljuk meg, a gyalogcsapat csak vonulása közben Fehérváron kapta kézhez a nagyrészt javításra szoruló fegyvereket. Ruhát, egyéb felszerelést pedig még későbben küldött utánuk a megye alispánja. A lovasság ugyan elfogadható felszereléssel és fegyverzettel rendelkezett a kiinduláskor, de remonda (betöretlen), közvetlenül a májusi szemlék előtt vásárolt, lovakkal indult hadba. A június 14-éig, a győri ütközetig, eltelt egyhónapi idő semmiképp sem volt 150