Tanulmányok Tolna megye történetéből 3. (Szekszárd, 1972)

diális, tehát az összes jobbágyok 14 százaléka." Ha figyelmbe vesszük, hogy Veszprémen kívül tudunk az esztergomi és kalocsai érsek, a győri, a váradi, az egri, a nyitrai, a pécsi, és a zágrábi püspök, a győri, a pécsi, a székesfehérvári káptalanok, a pannonhalmi, bakonybéli, bátai, csatári, garamszentbenedeki, somogyvári, szekszárdi, tihanyi és zselizszentjakabi bencés konventek, az ipolysági premontrei, a pásztói cisztercita konvent, a margitszigeti és a somlóvásárhelyi apácakolostorok

04 prediálisairól, mindezek azt mutatják, hogy a középkorban a prediális intézmény Magyarországon nagyon elterjedt volt. A prediálisok prediális székekben fejtették ki önkormányzati tevékenységüket. A prediális szék önálló hatóság volt, amely ki volt véve a vármegye törvényhatósága alól, de szervezete hasonlított a magyar vármegyéhez. A kalocsai egyház nemeseinek Zsigmond által adott 1409. évi már említett kiváltságlevél külön hangsúlyozza a vármegyétől való önállóságot. „Amikor Fejér, vagy Bodrog, vagy bármelyik más megyében, amelyben rész szerint együtt vannak, éppen közgyűlést akarnak tartani, az ország szokása szerint, — maguknak a kalocsai egyházi nemeseknek sohse kelljen az ilyen gyűlésbe idéztetniök, megítéltetniök, lajstromba vétetniök, vagy bármilyen más módon gátoltatniok. Az ilyen gyűlés esküdt bírái egyáltalán semmibe se ártsák bele magukat, ne avatkozzanak bele, ne is merészeljék ezt megtenni; ugyanezekről azonban az egyházi nemesek az efféle gyűlés 15. napján Honthoka faluban, vagyis az ő törvénykezési helyükön a maguk érdekében és maguk által közgyűlést tartozzanak egybehívni, és az ilyen gyűlésekben minden szokásos dolgot egymásközt hatásosan elintézni és megvitatni és bárkinek, aki őellenük panaszkodik, ugyanazon gyűlésben méltányos igazságot szolgáltatni".

65 A kalocsaiakkal azonos jogokkal élő fajszi szék — mint az ország egyéb prediális székei is — hasonló önállósággal tarthatta közgyűléseit, s határozhatott a hozzá tartozó ügyekben. Ha prediális szék hasonlított is a megyei szervezethez, főispánját nem a király nevezte ki, hanem az mindig az egyházmegye (egyházi testület) feje volt. Kivételek voltak az esztergomi prediális székek, ahol a székek élén nádor állott. Pécsett 1406-ban Andreas dictus Malachi, a pécsi vár várnagya mint a pécsi püspöki egyház nemes jobbágyainak főispánja (comes) szerepel egy oklevélben."

0 A nádort az esztergomi érsek nevezte ki.

67 A szekszárdi apátság prediálisai az ún. fajszi székben tömörültek. A prediálisok túlnyomó része nem Szekszárdon hanem az apátság egyéb falvaiban főleg az akkori Fejér megyében volt birtokos.

68 A fajszi szék Kalocsa vidékétől le Fajszig, Nádudvarig terjedt. E székhez tartoztak a fajszi prediálisokon kívül Bátya, Malomér, Halászi, Nádudvar, Csatár, Iván'

9 prediálisai, ide tartozott még Pálfölde,

70 Szatmár (Szakmar)

71 és Varajt.

72 A fajszi szék élén bizonyára a szekszárdi apát állott főispánként. Jogkörét a többi prediális szék vezetőjének jogköréből vezethetjük le. A főispán (nádor) elnökölt a prediális szék ülésein. A megüresedő tisztségekre helyettesítési, részben kinevezési joga volt. Egyes tisztségekre a jelölés jogával élhetett, vagyis a prediális szék csak azok közül választhatott, akiket a főispán kijelölt. A főispánnak, mint kollátornak hatáskörébe tartozott a birtokadományozás, s ezzel együtt a prediálisok közé felvétel. Általában hozzájárulása 13