Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

tehát teljes kudarccal jár, ő maga tömören és találóan így jellemzi a dunántúli helyzetet: „Itt a ki ő Fölsége híve, szalad; az parasztság várja, mint az Isten irgalmát."

8 Reménykedő parasztság, házában maradó végbeli katonák, menekülő nemesség: a dunántúli társadalom magatartásának jellemzői 1703 végén. Széchenyi György Stájerországba készült futni,

9 Vidos Zsigmond Pécsről azt tanácsolja Vas megyei rokonainak: pénzt, családot, leveleket, s értékeket biztos várba kell helyezni, lisztről és gabonáról pedig tanácsos gondoskodni.

10 Nem térünk ki most annak vizsgálatára, hogy az egyes társadalmi osztályok és rétegek miért tanúsítottak Dunántúlon más magatartást, mint pl. Keletmagyarországon. Ennek bizonyára megvoltak a maga társadalmi, gazdasági, politikai, vallási és történeti előzményei és okai, tény azonban, hogy Dunántúlon elmaradt a saját kezdeményezésű felkelés, a nagybirtokos réteg kitartott a Habsburgok mellett (csak a két Eszterházy, Antal és Dániel csatlakozott Rákóczihoz), a vármegyék a felkelés egész ideje alatt ímmel-ámmal teljesítették a fejedelem vagy Bercsényi utasításait. Minthogy azonban a kurucok — katonai okokból — a Dunántúl területét nem nélkülözhették, nyilvánvaló volt, hogy kísérletet tesznek az átkelésre. A császári várak — Győr, Komárom, Esztergom, Buda — parancsnokai ezért már kezdettől idegesen figyelik a felkelők mozdulatait, s igyekeznek megerősíteni az átkelőhelyeket. Amikor 1703 végén Károlyi Sándor Pozsony alá érkezik csapataival, a kurucok a Duna egész vonalát végig veszélyeztetik. Egyszerre megnőtt mindazon pontoknak a jelentősége, ahol a felkelők átkelhettek a Dunán. Az a tény, hogy a Duna—Tisza köze felől éppen Tolna megye területén vezetett a Dunántúl belsejébe az egyik hagyományos útvonal, katonai szempontból megnövelte a megye fontosságát. A katonai helyzet a szabadságharc egész ideje alatt úgy alakult, hogy Tolna megye az egész Dunántúl kulcsa lett: amíg a kurucok a megyét, és az ott fekvő átkelőpontokat és várakat szilárdan birtokolták, az egész országrészt ellenőrzésük alatt tartották. Dunaföldvár és Simontornya elvesztése pedig elvágta az egyik legfontosabb csatornát, amelyen át a dunántúli kuruc hatalom táplálkozott. Joannes Josephus Huyn, Szigetvár, Pécs, Siklós, Kaposvár, Tolna, Mohács és az egész Duna—Dráva körzet parancsnokló császári generálisa mindenesetre intézkedéseket tett e Duna-szakasz védelmére. Paksról, 1703 október 26-án fenyegetésekkel teletűzdelt levelet írt a Duna balpartján fekvő helységek bíráinak, felszólítva őket, hogy a kurucokról neki rendszeresen híreket hordjanak." Ez is mutatta, hogy a török háborúk után élvezett pár békés esztendő után, Tolna megye újra zűrzavaros idők, háborús események elé nézett.

12 Főúri tábornokok sikertelen kísérletei a Dunántúl elfoglalására (1703—1705) A kuruc csapatok 1704 januári támadása: Tolna megye elfoglalása A kuruc csapatok támadása végül is harapófogó-szerűén, szinte egyszerre érte Tolna megyét nyugatról és keletről. sn