Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

Ha magán Dunántúlon nem is tört ki a kuruc felkelés, 1704. január 3-án Sándor László pápai várkapitány és Bezerédy János veszprémi alispán mintegy 50 főnyi lovassal átkeltek a Dunán s Somorján letették a hűségesküt Bercsényinek.

13 A befagyott Dunán azután megindult Károlyi Sándor hadainak átkelése. Károlyi dunántúli hadjáratai tevékenységének története nincs feldolgozva, pedig tanulságosak, mert magukba foglalják a kuruc hadszervezés és harcmodor minden fény- és árnyoldalát. A hadjárat első szakaszában a kuruc csapatok létszáma hihetetlen gyorsan felduzzadt; végbeliek, kisnemesek, nemesek, parasztok nagy számban csatlakoztak. A kisebb várak őrsége gyorsan átállt a felkelőkhöz. Károlyi január 12-én már Pápán van, csapatai csakhamar elfoglalták egész Nyugatdunántúlt. Nem sikerült azonban a legfontosabb pontokat kézbe venni: Sopron, Óvár, Komárom, Győr császári kézen maradt. Sándor László és Zana György, majd a hozzájuk csatlakozó Hellepront János a Dunántúl keleti felének elfoglalására indultak. Csapataik létszáma szintén rohamosan nőtt, mintegy 3000 ember csatlakozott hozzájuk. Bevették Székesfehérvárt, Siklóst, majd Simontornyát is. Ezután tovább nyomultak dél ielé, s ostrom alá vették Pécset. A városban ekkor sok német és rác is lakott, a magyarok mellett. Csakhamar alkudozás kezdődött az őrséggel, s — állítólag, amit később a vizsgálat sem tisztázott — valaki közben a kurucokra lőtt a városból. Erre Sándor László csapatai felégették és kirabolták az egész várost, 800 németet és rácot megöltek. Két hétig tartott ez a teljesen felesleges pusztítás, ezt még évek múlva is elrettentő esetként emlegették. A kuruc csapatok ezután még Szlavóniába is benyomultak, s egészen Valpóig törtek előre. Elfoglalták a bajai—dunaszekcsői sáncokat is, itt sok lőszer és só került a kezükbe, de ezt is elprédálták." Ezután azonban megindult a kuruc csapatok gyors bomlása. Amilyen hirtelen felduzzadt a létszámuk, ugyanolyan rohamosan foszlott semmivé ez a had. Hellepront János Moroszlovcéről, Szlavóniából jelenti Károlyinak 1704 március 4-én, hogy Valpó és Eszék irányába akartak továbbnyomulni, de a veszprémi, pápai és simontornyai seregek felzendültek és zászlóstól hazamentek. Ennek oka: a meghódolt „Tóth pápista falukat" nem engedték feldúlni, s így elestek a nyereségtől. A pécsi zsákmánnyal is a fél sereg, s a dunántúliak mindnyájan hazamentek, pedig ellenséget se láttak.

13 Ebből a levélből tudjuk, hogy a szlavóniai akcióban a simontornyai lovasok is részt vettek. A baranyai—szlavóniai akciónak csak a vázlatát írtuk le, de ez is elegendő annak bemutatásához, hogy a kuruc csapatok megjelenése nem mindenben igazolta azt a várakozást, amelyet adataink az előző évből mutattak. Ezenkívül a pécsi és hozzá hasonló esetek felidézték, illetve végzetesen elmérgesítették a déli megyék súlyos problémáját: a rác veszélyt. Erről később még részletesen kell szólnunk. Sándor László és Zana György katonai akciójával szinte egyidőben kelet felől, a Dunán át is megjelennek Tolna megye földjén a kurucok. Rákóczi 1704. január 16-án Szerencsről utasította a rácok ellen kiküldött Andrássy Istvánt, hogy ha lehet, „Föld Várnál az Dunán igyekezzék kegyelmed Passust (átjárót) által tsinálni, hogy az Dunán túl kívántató operatiokat is azon Rácz ellen folytathassa."" Andrássy azonban még kézhez sem kapta a fejedelmi instrukciót, amikor Földváron mozgalmas események játszódtak le. Deák Ferenc és Ilosvay Imre parancsnoksága alatt álló kurucok megverték és elfogták Kreutz császári 89