Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

az apari polgárok, mert társaival minden élelmüket, ruhájukat elragadta.*" Neve az eteiek bűnlajstromában is szerepel.

4

" Korpády Gergely a sági jobbágyokhoz küldött fenyegető levelet. Baljósan emlékeztette őket, hogy már két éve semmit sem fizettek neki, „megh annak jewlette lewelemeth megh égetthetewk". Most azonban, úgy látszik, minden elmaradást kamatostul be akart hajtani rajtuk. A következőket követelte tőlük: 70 forintot, felsőruhának való posztót, vörös istametet 18 gombbal, 1 karasia nadrágot, 1 papucsot, 4 száras kapcát, 10 szál darutollat (8 fehér, 2 kék legyen), 1 vég gyolcsot, egy selyem övet, és 1 sarut (csizmabőrből csináltassák számára).

413 Nevét az ikcseiek panaszában is megtaláljuk. Itt két polgártól nem kevesebb, mint 200 forintot, a többi szegénytől 44 forintot vett el. Marhakáruk 50 forint volt, posztójukat, alsóneműjüket, asszonyaik fejéről a gyolcsot is magával vitte.

414 Balogh Tamásról is többször olvashatunk. Pernezy Farkas jelenti 1557ben Nádasdy Tamásnak, hogy Balogh, „az Zalaváry Ferencz deák haramyái vajdája" Bátára ütött, és megkopasztotta Nádasdy egyik, vásárra igyekvő jobbágyát.

415 Az eteiektől nemcsak 110 forintot és egy ezüst horgot nyomorgatott ki, hanem Almási Gyurkóval együtt „megh dwták és megh égetek" a város egyik részét is. Zsákmányával azonban nem elégedett meg, és megparancsolta, hogy három nap alatt újabb 150 forintot és egy gránát dolmányt küldjenek neki.

416 „Ha walamellytek kezemben akathath, thaháth orráth ayakasthwl el meczem, meg annak fewletthe az kéth falwnak hamwáth zéllel fwtathom"*" „Ha thy ezth syketségre wezythek, byzony mynd jewl éghetek bennetheketh"'.

418 Ilyen és hasonló „ígéretek" a fenyegetődző levelek elmaradhatatlan részei voltak. Ne higgyük azonban, hogy ez a fenyegetés puszta szó maradt. Az ikcseiek tapasztalták először, hogy a szó milyen hamar tettre válhat. Példájukkal fenyegették a többi falut,

419 de sorsukról csak annyit tudunk bizonyosan, hogy a falu egyik részét elpusztították, lakosai közül pedig Korpády Gergely többet fogságba hurcolt.

420 Láttuk, hogy a két fejedelemnek adott, legálisnak mondható adó is próbára tette a jobbágyság teherbíró képességét. Ezek a jogtalan, pusztán a fegyveres erőszakon alapuló sarcolások viszont kisebb helységeket már a pusztulás szélére sodortak. Szerdahely, Ság, Szentmiklós lakói írják: „annyra megh zeghényetewnk, hogy immár az kenyérben sem ehethewnk",

421 Olyan jelentős mezővárost, mint Ete, nem taszított ugyan végromlásba néhány rablótámadás, de a termelőerőket erősen sújtotta. Étén „kynek tyz ökre vót, mégh maradoth benne, az kynek hat ökre wót, kettő vagion benne. Az kynek ökre vót, egh synchen benne".

w A tolnaiak a sarcoltatok elleni önvédelemre gondoltak. Arra kérték a szigeti kapitányt, „hogy muthasson oly wthat the Nagyságod, hogy thwdyok meg my magwnkath olthalmazny, ha the Nagyságod nem olthalmazhath".''

2

'' A Szekszárd környéki falvakat a török egyenesen rákényszerítette arra, hogy a magyar végbeliek ellen, ha azok helységükben megjelennek, feltámadjanak. Ezek meg is mondták a szigeti katonáknak, „hogy megh vagion nekjk paranchiolwa, hogy reiáiok támadgianak, azért oda ne menüiének, merth nem tehetnek egiebeth benne, hanem rejáiok kel támadniok".

m Nem minden Szekszárd környéki falu volt azonban ilyen atyafiságos viszonyban a végváriakkal. A védelem elmaradása és a hatalmaskodások elf>3