Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

szaporodása sokak szemét felnyitotta. 1560 szeptemberében jelentette Szekcsoi Máté Horváth Márknak, hogy „vannak penyglen oly íalwk Zekzárdtáyára, hogy megh sem hatták magokat dézmáltatny, azt mondották, hogy ha nehéz, Nagyságodat nevezwén, kesse fel, wgmond, az bockhorth, jwien el, ha nehéz, wegie megh az dézmáth és az adóth".™ A válasz nem is késett sokáig. 1560. november Il-én, Szent Márton napján Horváth Márk katonái Szekszárd mezővárosra támadtak. Az i561-es urbárium szerint a támadás oka az volt, hogy Horváth valami miatt megharagudott Turaly szekszárdi bégre, nem nehéz azonban az adózás két hónappal korábbi elmaradása és a támadás között kapcsolatot felfedezni. Annál is inkább, inert a támadás nem a várat, hanem csak a mezővárost érte. A katonák nem elégedtek meg a város felperzselésével, amelynek során 30 szekszárdi polgár lelte halálát, hanem még a boroshordók fenekét is kiverték, és a bort a földdel itatták meg. Elégett Szekszárd összes gabonája is. A boraikban, gabonáikban és ruhaneműikben esett kárt 2000 forintra becsülték, és keserűen panaszolták, hogy ezek után sem szántani, sem szőlőt művelni nem képesek. A visszavonuló katonák 15 foglyot hurcoltak magukkal, közülük egyet még útközben megöltek. Egy másik szekszárdi polgár a fogságban lelte halálát, a többieket magas váltságdíj fejében bocsátották szabadon: két pár lózablára való ezüstláncot (81 Ft), két nagyobb szőnyeget (93 Ft), négy kisebb szőnyeget (50 Ft), és még 50 forint készpénzt csikart ki tőlük.

428 A magyar végvárak környékén hamarosan megteremtették a hatalmaskodások „elvi" alapját. Ormány Józsa a hódolt jobbágynép pusztítását egyenesen stratégiailag szükséges tevékenységnek állította be Nádasdy Tamáshoz írott leveleiben: „Amint én régtűi fogva eszembe vettem, kegyelmes uram, az tereket közenséggel Magyarországban az hódolt népek tartják és éltetik mindennel, mert valamit tud gondolni és kérni az terek, mindent beviszen a hódolt népe neki, annak fölötte az hódolt nép annyira az terekhöz atta magát, hogy az önmaga vérét, az keresztyént az tereknek beárullya, és minden kémséggel tartja az tereket""

7 Más levelében már javaslatokat is tett: „bizon menyi hódolt nép, anyi kém, de soha az tereknek nagyobban nem árthatnának, mint ha az földet elpusztítanák egy nehán mérfölden az terek várak környül, mert az hódolt nép tartja az tereket mindennel."

m Ezen a javaslaton nem nehéz felismerni a török módszerek hatását. Ormány nem állott egyedül ezzel a véleménnyel, még a távoli Eger főkapitánya, Prépostváry Bálint is visszhangozta azt: „Ami török van, azokat az szegény nép hizlalja, főképpen Tolna, Ráckcvi, Kálmáncseh, Békés, Döbrecen, Halas, Gyöngyös, Makó, Simánd, Kecskemét és több ezféle fővárosok. Ezekben az városokban vagyon ő nékik nagy segítségük, s nekünk romlásunk''.™ Ez, a jórészt hamis felfogás, ha felsőbb szinten is győzedelmeskedik, a hódoltsági magyar nép teljes pusztulását eredményezhette volna. A törökök valóban a hódolt nép szipolyozásából éltek, ami hódító és meghódított viszonya esetén nem is lehet másként. A hódoltsági jobbágytól a magyar és török várakban egyaránt az ellenfél hadmozdulatait tudakolták, és élete veszedelme nélkül nemigen tagadhatta meg a választ. Ez azonban még egyáltalán nem igazolja a tömeges kémkedés vádját, akkor sem, ha egyesek valóban kémkedtek a törököknek.'

30 Sokkalta több adat szól arról, hogy Tolna, Paks, Simontornya lakói rendszeresen vitték a híreket a magyar kapitányoknak/

31 Zrínyit maga Tolna városa értesítette a török fővárosban hallott hírekről.*

0 M.