Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

ságpénz viszont évről évre emelkedett: 1558-ban 20 sertés fejében 50, 1559-ben 80 forintot fizettek. A vizák váltságpénze ugyanezen időközben 10 forintról 20-ra ugrott. A tolnaiak, amikor Szigetvárnak alávetették magukat, 211 forint értékű ajándékkal kedveskedtek a főtiszteknek: Horváth Márk egy aranyozott csészét kapott, az alkapitány 100 aranyat és 2 arannyal átszőtt török törlőruhát.

383 Amikor a törökök Tolnán tartózkodó két szigeti gyalogost elfogtak, Horváth Márk nagyon megharagudott a tolnai polgárokra (!). Hiába próbálták két aranyozott ezüst csészével kiengesztelni, nem elégedett meg ennyivel, hanem jogtalanul 300 forintot követelt és hajtott be tőlük.

386 Horváth Márk számára vásároltak még három szőnyeget, egy aranyozott övet, szekeret lovakkal és felszereléssel, valamint egy ezüsttel meg ékkövekkel díszített féket.

387 A tolnaiak Zrínyivel sem jártak jobban: négy év alatt kb. 600 forint értékben adtak neki ajándékot: szőnyegeket, bort stb.

388 Adót kellett fizetni a malmok, a méhkaptárok után is.

389 Palota várához folytak be az iregi vám jövedelmei,

390 Szigetvár élvezte a bátai réven áthaladó hajózás hasznát.

391 Külön szolgáltatásokat követeltek maguknak a falvak jövedelmeinek igazgatásával megbízott officiálisok is. A Palotához tartozó részen az iregiek Vajda Márton ispánnak 1 disznót, az officiálisnak pedig 9 köböl árpát vagy zabot adtak.

302 A földesúri adófajták után az egyházi „tized" (a valóságban, mint láttuk, csak egy kisebb rész) ismertetésére térünk. A székhelyükről kiszorult egyházi testületek néhány év próbálkozásai után lemondtak arról, hogy jövedelmeiket, köztük a nekik járó tizedet maguk kezeljék. Az ötvenes évekre általában visszavonultak erről a veszélyes területről. A tizedet a kamara bérelte, és a közeli végvárak fenntartására rendelte. A távolság miatt a tizedet is pénzben váltották meg a hódolt jobbágyok. Egy 1560—1561 fordulóján készült szigeti számadásból világosan kiderül, hogy a tolnai falvak nem búzát vagy bort szállítottak be, hanem pénzben rótták le tartozásukat. Ekkor általában 1 forint volt 1 köböl búza, 48 dénár 1 köböl bor (1 köböl = 8 pint) váltsága. Zrínyi kapitánysága alatt a tizedet általában természetben hajtották be, bár ez alól is voltak kivételek. Josiph Vince ebesi bíró 1565-ben a biztosok előtt nyugtával igazolta, hogy 51 forintot fizetett a szigeti provizornak bor áraként.

393 Állattizedet csak a Palotához tartozó részeken szedtek.

394 A nyomasztó földesúri és a paraszti szorgalmat sújtó egyházi terhek mellett valósággal eltörpült a portánként szedett királyi adó („subsidium regium"), amely 1560 körül 1 forint 20 dénár, 1564-ben 1 forint ötven dénár volt. Erről elég annyit megjegyezni, hogy a rovásadót szintén a végváriak élték fel.

395 A kifizetett összegek nagyságának érzékeltetésére összehasonlítottunk néhány adótételt a korabéli zsolddal. A XVI. század közepén egy magyar gyalogos havi zsoldja 2 forint, egy magyar könnyűlovasé 3 forint volt. A megye öt legnagyobb mezővárosának (Tolna, Paks, Földvár, Báta és Madocsa) cenzusa összesen 1440 forintot tett ki egy évben, tehát 770 gyalogos vagy 480 huszár fizetésére elegendő összeget. Tolna a kettős adózás vállalásától (1558) kezdve 1561-ig 2578 forintot fizetett ki különböző címeken Szigetvárra, ebből a pénzből 1289 gyalogos vagy 859 lovas zsoldját lehetett volna egy hónapig fizetni.

396 A hódolt jobbágyság magyar részre teljesített szolgáltatásai gyakorlatilag a korábbi jobbágyszolgáltatások egész területét felölelték. A hódolt helyói)