Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

ségek adója nem valamiféle jelképes, hanem nagyon is tetemes hozzájárulás volt a végvári vonal fenntartásához. A XVI. század második felében egész Kelet-Európában. Magyarországon is, mindinkább erősödött a robotmunkán alapuló; árutermelő földesúri majorságok kialakulásának tendenciája, megszilárdulóban volt az örökös jobbágyság rendszere. Ennek a folyamatnak egyes elemei, sajátos körülmények között, a szigetvári vártartomány hódolt falvainak szolgáltatásaiban is kimutathatók, főleg Zrínyi Miklós kapitánysága idején. A magyar várak a hódoltságban természetesen nem alakíthattak ki allódiumokat, és így a jobbágybirtok kisajátítására sem került sor. Ezt leszámítva azonban a hódoltsági jobbágynak az örökös jobbágyság úgyszólván minden káros hatását el kellett szenvednie. 1561-től kezdve megismerkedtek az „egész éven át való robotolás", „a provizor tetszése szerinti robotolás" keserves gyakorlatával. A robotoltatok nemcsak a várerődítéseknél vették igénybe a munka járadékot, hanem még inkább a mezőgazdasági munkáknál. A robotkövetelés, mint láttuk, a pénzjáradék nagymértékű, bár burkolt emelésével járt együtt. A terményszolgáltatás is a jobbágyság számára kedvezőtlen változáson ment keresztül. A korábban pénzzel megváltott terményjáradék (ezen a területen csak a „tized") tényleges gabona- és borbeszolgáltatássá alakult át. A terményszolgáltatás, amellett, hogy sorvasztólag hatott a paraszti árutermelésre, a szállítási robot bevezetését, is maga után vonta. Ez az önmagában is súlyos, amellett állandóan növekvő teher a jobbágyi szolgáltatásoknak természetesen csak egyik, méghozzá csekélyebb felét tette ki, hiszen mindezeket az adókat és szolgáltatásokat a török kincstár és földesúr is megkövetelte, és kamatostul be is hajtotta.

397 A török adózási rendszer több ponton a helyben talált szokásokhoz igazodott.

398 A pénzadót a kincstár részére szedték: 50 akcse fejadót (dzsizje) fizetett minden olyan keresztény lakos, aki 300 akcsénél nagyobb ingósággal rendelkezett házában. Az ennél kevesebbel bírók kisebb összeget adtak.

399 A török földesúr nem gazdálkodott, és így nem is vette igénybe jobbágyai robotját. Ez ugyan nagy könnyebbséget jelentett, de a kincstár számára végzett várerődítési, élelmiszer- és ágyúszállítási munka annál nagyobb mennyiségű robotot emésztett fel.

400 A földesúr számára szedett tized fogalmát a törökök sokkalta szélesebben értelmezték, mint a magyarok. A hagyományosan tizedköteles szántóföldi termények és bor mellett részt követeltek a gyümölcsből, halból, hagymából, káposztából, váltságdíjat szedtek a méhkasok, a juh- és sertésállomány után. Emellett nem volt biztosíték arra, hogy a törökök valóban beérik a termés tizedével. A termény járadékot rendszerint pénzben váltották meg a termelők/'

1

" A török hatóságok éber figyelemmel kísérték a „hitetlen ráják" erkölcsi- és magánéletét, mert a büntetéspénzekből is jelentős jövedelmük származott. A kettős adózás ismertetése után szeretnők hangsúlyozni, hogy a törökök áltál szedett adókat tartjuk súlyosabbaknak, a fejlődésre károsabbaknak. A magyar részre teljesített szolgáltatásokat azért ismertettük mégis sokkalta bőségesebben, mert a magyar végvárak hódoltsági tartományairól, adóztatásáról kevés munka számol be részletesen, másrészt a török adózási rendszer legfőbb vonásai szélesebb körben ismertek. A kétfelé adózás vállalása semmiféle védelmet nem jelentett a hódolt magyar nép számára. Éppen ellenkezőleg. 1559-től kezdve forró évek kezdődtek a délkelet-tolnai jobbágyság életében. Tolna már az év elején panaszolja, 61