Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5

szorosára emelkedett. A Palotához tartozó falvakban jóval alacsonyabb — 1—2 forint — volt a cenzus.

372 Ezeknek az összegeknek nyomasztó súlyát növeli, hogy egy állandóan pusztuló társadalmi osztályra nehezedtek, amely még a töröknek is adózott. Az egyes községek között mutatkozó aránytalanságokban nyilvánvalóan a gazdasági színvonal különbségei tükröződnek. A zsellérek, mint országszerte, itt is a fejenként 6 dénárt fizettek sarlópénzként („pecuniae messoriales"). 1561—1565 között látszólag nem emelkedett jelentős mértékben a szigeti tartományba tartozó falvak cenzusa. Lényegesen megváltozik azonban a kép akkor, ha figyelembe vesszük, hogy 1561-ben a kifizetett összeggel egyszersmind a robotot is megváltották.

3

" Ebben az évben egyedül Ebesnél jegyezték fel, hogy a várerődítési munkálatoknál robotra kényszerítették a falut, és hogy végül ettől csak újabb 18 forint lefizetésével menekedtek meg.

3

'

4 A következő években már csak kevés falu tudta megváltani magát a robottól. Az oldániak Szent György napjától (ápr. 24.) Szent Márton napjáig (nov. 11.) nyolc ökörrel szántottak, és más munkát is végeztek, ökreik a kemény munkában elhullottak.

375 A kemecseieket Tolnay Miklós officiális zavarta állandóan munkára: szántanak, kaszálnak, aratnak, csépelnek és házat építenek.

376 Már az ebesiek sem válthatták meg magukat: a szigeti provizor egész éven át dolgoztatta őket.

377 Bátaapáti, Bátaszék, Űjfalu, Lángfő és Kürtös lakói egy-egy ekényi földet műveltek a szigeti udvarbíró tetszése szerint, és mindezt anélkül, hogy az 1558 óta szedett összeg akár egy forinttal is csökkent volna. Csak néhány nagyobb helység élvezhette a megváltás előnyeit: Ete és Decs váltsága a hetenként szállított hal, Szekszárdé 120 darab kősó volt.

378 Bátának már nem sikerült megszereznie ezt a kedvezményt, robotosai állandóan Szigeten dolgoztak.

379 A magyar végváriak a török várak árnyékába húzódott mezővárosokat is adózásra tudták kényszerítem. Szekszárd 30, Bátaszék 100 forintot fizetett Szigetvárra, Simontornya 25, Dunaföldvár 240 és Paks 300 forinttal adózott Palotának.

380 Kilenced szedése inkább csak a megye Palotához tartozó északi részén volt szokásos. A kilencedet természetben szolgáltatták be a szemestermények (búza, árpa, zab, rozs) és a bor után.

381 A déli vidéken csak az Oldánban birtokos más falubeli szőlősgazdák borterméséből vették ki ezt a terményadót, nyilván azért, mert itt ennek az adózási formának a hódoltság előttre visszanyúló hagyományai voltak.

382 A szigetváriak jelentősen megemelték az ajándékok („muneralia") mennyiségét is. Többnyire baromfiakat (lúd, kappan, kakas), vajat, sajtot, kalácsot, juhokat, sertéseket szolgáltattak be két alkalommal, húsvétkor és úrnapján. Húsvétkor Mecseknádasd minden telkes jobbágya 1 kenyeret és 6 juhot, úrnapján 1 kakast és 2 juhot adott. A bátaszékiek ajándéka húsvétkor kakas, juh és kalács, úrnapján egy sertés volt. A kemecsei jobbágyok régebben 1 sertést vagy 1 forintot ajándékoztak földesuruknak a váci káptalannak, 1565-re Tolnay Miklós már kétszeresére verte fel ezt az összeget. A fában gazdagabb vidékek lakói egy kocsi fával adóztak.

383 A nagy mezővárosokban az ajándék is tetemes összegre rúgott. A bátaiak, ahányszor Szigetre hívták őket, mindannyiszor 10 forintot költöttek ajándékokra. Az eteiek Zrínyi parancsára szám nélkül szállítják a vizákat és más halakat Csáktornyára és Szigetvárra.

384 A tolnaiakat is kényszerítették viza és sertés beadására, ezt a szolgáltatást azonban pénzzel váltották meg. A vált59