Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
Mihály tihanyi várnagy 1556-ban egy sikertelen lesvetésről számol be Nádasdy Tamásnak. Mint írja, 24 lovasát küldte a hódoltságba „nyelvet fogni", s azok tizenöt napig kóboroltak minden eredmény nélkül. Közben győri és devecseri portyázok is csatlakoztak hozzájuk, így „mind egyetemben voltának hatvan lóval" és húsz vezetéklóval. Tolna környékére mentek szerencsét próbálni, és mivel sok tüzet láttak Tolnán, lesbe álltak Paks és Dunaszentgyörgy között. A törökök azonban a virradatnál felfedezték nyomaikat, és martalékul két lovast küldtek ki, akik a magyarok fogságába estek. Hitelt adtak az elfogottak szavának, hogy csak kevés török jön, mire észbekaptak, már három bég mintegy ezerötszáz főnyi hada fogta körül őket. A magyarok szétszaladtak, és a tihanyiak közül 11, a devecseriekből pedig 10 ember a levél megírásáig még nem tért vissza. A győriek veszteségeit a várnagy nem ismerte. Mondják, „hogy ínég az erdőn és az falukon sokan búdosnának bennék"? 1 "' Három évvel korábban a szultán csauszát 60 koroknai hajdú támadta meg Bátaszék mellett. A csausz futással mentette a bőrét, de két szolgáját elfogták. Két lovat, egy ezüst poharat és egyéb házi eszközöket ragadtak el tőle. 313 Nádasdy Kristóf egerszegi katonái Földvárnál, 1561-ben Kászon basa egyik vajdáját kopasztották meg, kocsikat, lovakat zsákmányoltak, és rabokat ejtettek. 311 A portyázok más alkalommal is gyakorta tértek vissza rabokkal, akiknek váltságdíjából jelentős jövedelem származott, és fogságba jutott társaik kiváltására is fel lehetett használni őket. 315 1564-ben a szultán több Tolna megyei vár katonáját jutalmazta tímárbirtokkal vagy jövedelememeléssel, mert a betörő szigetváriakkal szemben vitézül viselkedtek. 310 Állandóan folytak a vitézi próbatételek is. Egy önmagát csak Ibrailom bégnek nevező török írta 1555-ben Magyar Bálint fonyódi kapitánynak; Koppányban tíz napig várakozott rá, hogy erejüket összemérhessék. 317 Dely Mehmet koppányi vitéz egy alkalommal arra kéri szenyéri Kalauz Mártont, nevezzen meg egy szenyéri katonát, aki hajlandó vele párbajt vívni. 318 Nagyobb vállalkozásokra, várak, török őrségek megütésére is sor került. 1553-ban a hajdúk Paksot támadták meg és égették fel. A törökök annyira félnek tőlük, írja Dernschwam, hogy őrjárataik állandóan cirkálnak a környéken, és ha egyet elfoghatnak közülük, azt azonnal megölik. 319 1560-ban Horváth Márk szigeti katonái Szekszárdot fosztották ki. 320 A török hódításból, a két különböző fejlettségi szinten álló gazdaságitársadalmi rendszer huzamos egymás mellett éléséből és kölcsönhatásából eredő problémák hosszú sorából ehelyütt csak az ún. kétfelé adózást és a vele szoros kapcsolatban álló birtokviszonyokat tárgyaljuk részletesen. A török állam mitsem törődött a meghódított területek korábbi tulajdonviszonyaival, hanem saját céljainak megfelelően újraosztotta a birtokokat. A török birtokrendszer a katonai-hivatali szervezet tagolódását követte. 321 A mezővárosokat és a valamilyen okból kiemelkedő fontosságú területi egységeket a kincstár magának tartotta meg (hász-i padisah), és rendszerint bérlőkkel kezeltette. A Duna-menti és délkeleti rész fejlettsége következtében a szultáni hász aránya a szekszárdi szandzsákban volt a legnagyobb; ott nemcsak a mezővárosokat (Tolna, Báta, Ete, Bátaszék, Paks, Földvár), hanem a falvak jórészét is szultáni hásszá minősítették. 1565—1566-ban a szekszárdi náhiében Szentmiklóst, Ebest, Csatárt, Kesztölcöt, Decset, a szászvári náhiében Móra gyöt, Kürtöt, Pilist, Mucsát, Hidast, Nagy- és Kisbátot, Malontát, Kövesdet(?), Anyát, Grabofcsét, a tolnai náhiében Agárdot, Hegyit, Apátit stb. kezelte a kincstár. 322 53
