Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye 40 esztendeje a Mohácsi csata után • 5
a falusi jobbágyok mezővárosokba való beköltözése. Ezek ugyanis azután innen jártak ki régi szőleiket művelni, és természetesen ekkor már extraneusnak minősültek. Csakhogy az extraneus birtoklás már a megye elfoglalása előtt sem volt ismeretlen ezen a vidéken. Héderváry Ferenc értényi jobbágyát, Békái Benedeket például 1529-ben akkor háborgatták a hatalmaskodók, amikor az tedelényi hegyen lévő szőlejében a madaraktól védte a termést. 1527-ben Bárán Gergely új sági jobbágyot szintén Edelényből visszatértében támadták meg. 167 Az elnéptelenedést márcsak azért sem tarthatjuk az extraneitás egyetlen okának, mert azoknak a falvaknak lakói is feltűnnek extraneusként, amelyekben igen sok szőlő volt más falu- és városbeliek kezén. A kesztölciek közül csak tíznek a szőlője feküdt saját szőlőhegyükön, Mucsán viszont négy kesztölci extraneus is fizetett a töröknek szőleje után. A szekszárdi szőlők nagyrészét a tolnaiak bírták, a szekszárdiak pedig Csatáron képviseltették magukat 14 fővel. Az eteiek is számos faluban, Ebesen, Kesztölcön (120-an), Mórágyon (2-en) szereztek szőlőt, saját határukban viszont 15 étéivel szemben 86 decsi dézsmafizető volt. 168 Ez utóbbi jelenség inkább csak formájára nézve külső birtoklás, hiszen Ete és Decs közös szőlőheggyel rendelkezett. 189 Országszerte megfigyelhető: a jobbágyok, főleg a mezővárosok parasztpolgárai nagy távolságra is elmentek, hogy jó bortermő vidéket találjanak. A tolna—baranyai dombvidék déli fekvésű lankáinál erre keresve sem találhattak volna alkalmasabb helyet. A szekszárdi dombvidéken pesti, ráckevi és kalocsai polgárok is feltűntek extraneusként. Az extraneitást a jóltermő szőlővidék iránti igény mozgatta, a hódoltsággal járó pusztulás inkább csak a folyamat kereteinek tágításához járult hozzá. A bortermelésben a mezővárosok jártak az élen, közülük is kiemelkedett Tolna. Terméseredményeit egy 1576-os összeírásból ismerjük, amelyet Káldy-Nagy Gyula bocsátott közre és dolgozott fel. Ebben az évben a város 320 termelője 8194 cseber, azaz 344 048 liter bort szüretelt. 170 Bortermésüket a pozsonyi kamara az 1560-as évek közepén 580 652 literre becsülte. Ez a menynyiség jóval felülmúlta a legtöbb hegyaljai mezőváros bortermését: A XVI. század második felében Sárospatakon 4230, Tarcalon és Tállyán 2115, Keresztúron 1311, Liszkán, Tokajon és Tolcsván 930—1057 hektóliter volt az átlagos évi bortermés. 171 A tolnai határban nemigen volt szőlőművelésre alkalmas terület, ezt a mennyiséget tehát zömmel a szekszárdi dombvidéken fekvő extraneus szőlőkben termelték. Csatáron 77, Mórágyon 7, Kürtön 15, Kis- és Nagybáton 65, Mucsán 3, Hidason 55 tolnai extraneust írtak össze 1565-ben. 172 Ebesen és Szekszárdon nem ismerjük számukat, de jelenlétükről ezeken a helyeken is biztos tudomásunk van. 173 Egyes jelek szerint birtokszerzési körzetük a Duna— Tisza közére is átnyúlt. Zádor faluban például Szabó Pál tolnai polgárt 40 akó must tulajdonosának írják. 174 A többi mezőváros messze elmaradt Tolna mögött. Pakson 1565-ben 319,41 hektóliter, 173 Földváron 1546-ban kb. 935, 1562-ben 850 hektóliter bor termett. 178 Igaz, hogy ezekbe a mennyiségekbe csak saját határban termett borokat számították be. Báta bortermése 1566-ban, saját határain belül alig volt jelentős (48, 91 hl.) 177 , lakói négy más helységben birtokoltak szőlőket. 178 A gabona- és azon belül a búzatermelés második helyre szorult a szőlőművelés mögött. Aüghanem így volt ez megyeszerte, bár előre kell bocsátanunk, 3* 35
